Előkerült gyerekkori vers-emlék

Alsóban, a jelek szerint másodikban tanultunk egy nagyon szép verset anyanyelv órán. Arra emlékeztem belőle, hogy egy fekete csikóról szól, és azt mondta a tanító nénink, hogy a vers arról szól, hogy meghalt a költő kisfia. Rendszeres időközönként eszembe jut a vers most már vagy 22 éve, de még sosem sikerült kideríteni, mi is a címe, és hogy is volt a szövege. Az is akadályozta a sikert, hogy valamiért úgy rémlett, Nemes Nagy Ágnes műve, és ez félrevitte a nyomozást. De ma áttörést értem el! Megvan a vers. Íme:


Kiss Anna: Az a fekete kiscsikó


Az a fekete kiscsikó
Aki kertemben kóborolt
Nem ette a sós kenyeret
Édesgyökér-zablája volt
Amíg kertemben kóborolt
Tördelhette a violát.
Húzza a Göncölszekeret
Nagy hideg lehet odaát


Még mindig gyönyörű, és most úgy örülök, hogy végre megtaláltam. Ez a siker egyben reményt is ad, hogy egyszer az a (nép?)mese is előkerül, amit szintén alsóban olvastunk, és szintén nagyon szerettem. Nem tudom, miről szólt, csak annyi maradt meg, hogy valakit oldalba rúg egy ló vagy szamár, és a sebére valami olyan szót használtak, ami bennem valamiért felidézett egy illatot. Ha eszembe jut az a mese, azt az illatot máig érzem. Jó lenne tudni, mi volt a szó, és egyáltalán melyik volt az a mese.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai