Első évforduló

22-én volt az első évfordulónk. Ez egy kitalált dátum, megbeszélés eredménye - tavaly ezen a napon utaztam először Kartitschba Tomihoz, és bár csak a márciusi látogatásomon döntöttünk úgy, hogy akkor ez most már biztosan egy kapcsolat, végül mégis abban maradtunk, hogy február 22. lesz az évfordulónk napja, mert akkor találkoztunk először.

Nagyon szépen sikerült az ünneplés, nagyon örültünk neki mindketten. Már délelőtt is beszélgettünk róla, hogyan telt az első napunk*, és délután is kaptam tőle üzenetet újabb emlékfoszlánnyal. Amikor hazaértem a suliból, felvettem azt a szép ruhámat, amit tőle kaptam, ő meg olyan édes volt, hogy öltönyt húzott, és elballagtunk a közeli görög étterembe. Először Lienzben ültünk be étterembe, pont egy görögbe, ezért azt beszéltük meg, hogy ha ünneplünk, akkor görögöt keresünk. Most is finomakat ettünk, aztán egy ponton Tomi előkapott egy csomó tárgyi emléket a kabátja zsebéből - jegyek meg szórólapok voltak közte az első évünkből. Vacsora után hazasétáltunk, és akkor megajándékoztuk egymást. Én kaptam tőle egy Carcassonét, amit azonnal teszteltünk is, és kiderült, hogy ez a nekem való stratégiai játék - nem kell hosszadalmas és bonyodalmas stratégiát felállítani ahhoz, hogy működjön, de azért kell hozzá gondolkodni. Én csináltam neki egy albumot az első évünk képeiből, és teljesen meghatódtam azon, mennyire örül neki. Azóta is örül, és azt mondta, jövő héten, amikor hazalátogat, viszi magával, meg akarja mutatni a többieknek is.

23-án sem ért még véget az ünneplés, este színházba mentünk. Bécsnek van egy angol nyelvű színháza jó negyven éve, és az a zseniális gondolatuk támadt, hogy elő kéne adni a Mesterdetektív (Sleuth) című darabot. No, azt a filmet apu még egyetemistaként látta, aztán valamikor hat-hét éve, vagy még régebben megmutatta nekem, én meg teljesen elámultam, hogy mennyire izgalmas, fordulatos, összetett és elgondolkodtató a történet. Múlt héten, vagy legfeljebb két hete Tomival is megnéztük, és neki is nagyon tetszett, ekkor gondoltam, hogy elmehetnénk megnézni a darabot. Azt eddig nem tudtam, hogy előbb volt a darab, aztán a film, de most már ez is kiderült számomra. Szuper volt, nagyon jól játszottak a színészek, látszott rajtuk, hogy nagyon élvezik a feladatot. Kicsit irigyeltem azokat, akik esetleg úgy nézték, hogy nem ismerték a történetben előforduló csavarokat, de így is abszolút élvezhető volt, hogy mindig tudtuk, mi fog történni. Már csak a 2007-es feldolgozást kell megnézni, akkor lesz teljes ez a sztori. Már most imádom, hogy Michael Caine játssza Andrew-t, az a Michael Caine, aki 1972-ben még Milót alakította. Aki még nem látta a régi filmet, szerintem sürgősen pótolja, fent van pl. a youtube-on is. Ez meg az előzetese:

 Annyira felpörögtünk a darabtól, hogy már a metrón láttuk, nem fogunk tudni rögtön aludni, ha hazaértünk, ezért úgy döntöttünk, megnézünk még egy filmet. Az első közös esténk emlékére a Castle mellett döntöttünk, legalább a műfaj stimmel.

Szép nap volt mindkettő, jó rájuk visszagondolni.

*Tomi lejött értem Lienzbe kocsival, sétáltunk a városban, aztán visszamentünk Kartitschba, ott sétáltunk egy kicsit az erdőben, majd este, amikor visszajött a munkából, néztünk filmet (vagy ő mutatta meg nekem a Walking Deadet, vagy én neki a Castle-t, erre egyikünk sem emlékszik pontosan), és hajnalig beszélgettünk.