Murphy a tömegközlekedésben

A munkahelyemre úgy járok általában, hogy villamossal vagy S-Bahnnal utazom, amire ugyanabban a megállóban kell felszállni, de pont a munkahelyemnél kettéválik az útvonaluk, és a villamos az utca egyik, az S-Bahn az utca másik végén áll meg. Távolság szempontjából tök mindegy, de a villamosmegállót akkor sem szeretem, mert hülyén van kialakítva, át kell menni a megállóban bent álló villamos előtt, és nem tudom észrevenni, ha esetleg valami marha úgy dönt, hogy előzi a villamost - röviden az a lényeg, hogy veszélyesnek érzem azt az átkelőt, míg az S-Bahntól teljes biztonságban lehet eljutni a suliig.

Hétfőn ezért direkt megvártam a közös megállóban az S-Bahnt, bár a villamos korábban odaért, gondoltam, legyen egy olyan napom, amikor nem izgulok kicsit sem az átkelés miatt. (Valamiért mindig úgy jön ki a lépés, hogy a villamos van ott előbb, idejét sem tudom, mikor érkeztem S-Bahnnal dolgozni.) Fel is szálltam, el is indultunk, majd a következőt mondta be a vezető: forgalmi akadály miatt terelt útvonalon közlekedünk, a villamos útvonalán haladunk.

Így történt, hogy bár S-Bahnnal mentem dolgozni, mégis abban a béna kereszteződésben kelhettem át, amit annyira szerettem volna elkerülni. Höhö. Nem baj, a maival együtt már csak három munkanapom van idén, szóval...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai