Dumaszínház Bécsben

Kedden Bödőcs-est volt, naná, hogy elmentünk rá. Nekem ez az első élő standupom volt, Tominak a harmadik.

Az esemény nyolckor kezdődött, amikor is megjelent a színpadon Edu, akit még sosem láttam-hallottam fellépni, mert sokkal előbb befejeztem a tévénézést, mint ahogy ő bekerült a Dumaszínházba. Na, hát, biztos gonosz dolog ilyet mondani, de nem veszítettem sokat. Határozottan nem tetszett a srác - kissé neurotikusnak éreztem, és úgy éreztem, akadályoz a mondanivalója megértésében a hadarás és dadogás. Valamint amit hallottam, azt sem éreztem különösebben viccesnek.

Szerencsére kb. fél óra elteltével felbukkant Bödőcs, aki humoros is, jó előadó is, így nála már felhőtlen volt a szórakozás. Két témáját értékeltem különösen, az elején a politikusok fikázását (bőven megérdemli mind), a közepétől meg a gyerekneveléssel kapcsolatos meglátásait. Nagyon poénnak tűnik az a hasonlat, hogy totyogós gyereket nevelni olyan, mintha egy folyamatosan LSD hatása alatt álló, repülő emberrel próbálnál meg normálisan kommunikálni.

Jó kis este volt, jól éreztük magunkat. Szeretem, hogy viszonylag gyakran vannak magyar programok, nem érzi magát teljesen elszigeteltnek az ember nyelvileg.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai