Korán kialakult rossz szokások

Otthon utaztam a 4-6-oson, amikor felszállt egy csapat tíz év körüli kissrác. Valami edzésről tartottak hazafelé, és bár nagyon menők voltak (mindnek kreatívan felnyírt haj díszítette a fejét), azért udvariasan viselkedtek, pl. átadták a helyüket egy idősebb hölgynek. Beszélgettek meg nevetgéltek, és mert közvetlenül mellettem álltak, elég közelről volt alkalmam megfigyelni őket. Egyiküknek a kezében ott volt két-három zacskó cukor, olyan, amit a Mekiben osztogatnak a kávéhoz (onnan hozta, rajta volt az embléma). Ami durva: egymás után nyitotta ki a zacskókat, és döntötte magába a kristálycukrot. Teljesen megrökönyödtem, mert ez szerintem rettentő rossz szokás, és ha már ennyi idősen ráfügg a cukorra, nagyon nehéz lesz lejönni róla. Úgy láttam, nem mostanában kezdte a túlzott cukorfogyasztást, mert az első fogai egészen szétrohadtak már. Eszembe jutott hasonló korú önmagam, aki azt gondolta, egy zacskó chips ebédre teljesen oké, sőt még egészségesebb is, mint valami normális kaja, hiszen a csomagoláson is látszik, hogy csak 700 kalória. Az mondjuk biztató, hogy erről a hülyeségről pár év után lejöttem, hátha a srác is rájön majd, hogy nagyon sokat árt magának, ha két pofára zabálja a kristálycukrot.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai