Amikor nem olyan jó a munka
Ma elég erős napom volt, a végére már ugrált a szemem alatt az ideg, mint a motkánynak a Jégkorszakban.
Nem is akarok mindent elmesélni, ami felhúzott ma, csak a csoportomat emelném ki. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy kb. hat hét alatt még mindig nem sikerült megtanulni normálisan használni a múlt időt, miközben kb. hét napon át, összesen 28 órán keresztül semmi másról nem volt szó, ezt gyakoroltuk orrba-szájba. És nem megy. Holnap vizsga, és a diák hatezredszer is elmondja, hogy "I met my friend for two weeks." Naponta mondtam el a harmadik hetünk óta (ez a kilencedik), hogy az "two weeks ago", számtalanszor felírtam a táblára, ki is emeltem, hogy igen, németül "vor zwei Wochen", de a vor nem egyenlő a forral, a német vor az angol ago-val egyenlő, amit viszont máshová kell tenni a mondatban, mint német kollégáját. Tényleg nem tudom, mit kellett volna még csinálnom. És ha még csak ez az egy dolog lenne, de úgy érzem, kb. semmit sem tanultak, és nem értem, mi az oka. Önvizsgálatot tartottam, és arra jutottam, hogy mindig így szoktam tanítani meg gyakoroltatni, az előző ilyen szintű csoportban is így csináltam, és ott szinte mindent tudtak használni, amit tanultunk, csak az ilyen bonyolultabbakat nem, hogy akkor most folyamatos jelen vagy going to. De ebben a csoportban megestek már cifrább dolgok is (tegnap). Valaki múlt héten lezárás nélküli hivatalos e-mailt adott le, és én odaírtam neki, hogy a vége
"Yours faithfully,
full name".
Ezek után az illető tegnap beadta a háziját, és mind a baráti, mind a hivatalos e-mail lezárása következőképp nézett ki:
"Yours faithfully,
full name".
Nem akartam elhinni. Mondtam neki, a full name azt jelenti, hogy a teljes nevét írja oda. Jaaa! Hát nemtom.
Elkeseredtem. Nekem ehhez nincs kedvem, teljesen lehangoló, amikor nem látom a munkám eredményét*, és ha eszembe jut, hogy jövő hét után megkapom zsinórban a harmadik A2-es csoportomat, megint beráng a szemem alatti ideg. Nehéz ez most, kemény dió. Nem baj, majd ezt is kibírom, de az is tuti, hogy szólni fogok a főnökömnek, hogy az áprilisban kezdődő csoportom legyen B1-es vagy B2-es, ha lehet, mert kicsit sok volt az A-s.
*Ne legyek igazságtalan, ma már egész szép írásbeli részt produkáltak a próbateszten, és a szövegértés is egész jól ment a többségnek.
Nem is akarok mindent elmesélni, ami felhúzott ma, csak a csoportomat emelném ki. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy kb. hat hét alatt még mindig nem sikerült megtanulni normálisan használni a múlt időt, miközben kb. hét napon át, összesen 28 órán keresztül semmi másról nem volt szó, ezt gyakoroltuk orrba-szájba. És nem megy. Holnap vizsga, és a diák hatezredszer is elmondja, hogy "I met my friend for two weeks." Naponta mondtam el a harmadik hetünk óta (ez a kilencedik), hogy az "two weeks ago", számtalanszor felírtam a táblára, ki is emeltem, hogy igen, németül "vor zwei Wochen", de a vor nem egyenlő a forral, a német vor az angol ago-val egyenlő, amit viszont máshová kell tenni a mondatban, mint német kollégáját. Tényleg nem tudom, mit kellett volna még csinálnom. És ha még csak ez az egy dolog lenne, de úgy érzem, kb. semmit sem tanultak, és nem értem, mi az oka. Önvizsgálatot tartottam, és arra jutottam, hogy mindig így szoktam tanítani meg gyakoroltatni, az előző ilyen szintű csoportban is így csináltam, és ott szinte mindent tudtak használni, amit tanultunk, csak az ilyen bonyolultabbakat nem, hogy akkor most folyamatos jelen vagy going to. De ebben a csoportban megestek már cifrább dolgok is (tegnap). Valaki múlt héten lezárás nélküli hivatalos e-mailt adott le, és én odaírtam neki, hogy a vége
"Yours faithfully,
full name".
Ezek után az illető tegnap beadta a háziját, és mind a baráti, mind a hivatalos e-mail lezárása következőképp nézett ki:
"Yours faithfully,
full name".
Nem akartam elhinni. Mondtam neki, a full name azt jelenti, hogy a teljes nevét írja oda. Jaaa! Hát nemtom.
Elkeseredtem. Nekem ehhez nincs kedvem, teljesen lehangoló, amikor nem látom a munkám eredményét*, és ha eszembe jut, hogy jövő hét után megkapom zsinórban a harmadik A2-es csoportomat, megint beráng a szemem alatti ideg. Nehéz ez most, kemény dió. Nem baj, majd ezt is kibírom, de az is tuti, hogy szólni fogok a főnökömnek, hogy az áprilisban kezdődő csoportom legyen B1-es vagy B2-es, ha lehet, mert kicsit sok volt az A-s.
*Ne legyek igazságtalan, ma már egész szép írásbeli részt produkáltak a próbateszten, és a szövegértés is egész jól ment a többségnek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése