A bemutatás

Megtörtént a nagy esemény, Tomi megismerte a családom egy részét. Minden jól alakult, a csillagok állása is megfelelő volt, így aztán ma nálunk volt Kata névnapi ebédjén. Fú, én nagyon izgultam, és azért ő is, csak rajta nem látszik, mert mindig valami sztoikus nyugalmat áraszt, és nagyon megy neki a pókerarc is. Mindketten azért izgultunk, mert úgy éreztük, nagyon fontos, hogy kijöjjön a családommal, sőt akár még kedveljék is egymást, mert egymással tervezünk a hátralévő sok évre, és akkor nagy baj, ha a másiknak fontos emberekkel nem jó a kapcsolatunk. De nem volt semmi vész: ő szimpatikus volt a családomnak, a családom pedig neki. Anyuval órákon át beszélgettek, ennek külön örültem.

Ez a nap is eljött így 9 hónap kapcsolat után, és most nagyon megkönnyebbültem, meg virul a fejem is. Már csak nekem kellene megismernem az ő szüleit és két öccsét, és persze még akkor is vannak mindkét oldalon további rokonok, de a szűk családot legalább már ismerni fogjuk. (Most az, hogy náluk a szűk család 9 fő, más kérdés.) Elég vicces, hogy ennyi idő telt el, de hát rendhagyó a helyzetünk is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai