Napi ejha

A metrón mellettem ült egy négy-öt év körüli kislány. Valamit mutatni akart a velünk szemben ülő apukájának, ehhez átnyúlt az orrom előtt (miközben én olvastam), úgyhogy az apja rászólt, majd bocsánatot kért tőlem, mire én mondtam mosolyogva, hogy semmi baj. Rámosolyogtam a kislányra is, aki rám nézett, majd a következőt mondta: "Szép szemed van." Hát elolvadtam :) Amúgy neki is szép szeme volt, úgyhogy ezt meg is mondtam neki.

A gyerekek olyan érdekesek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai