Felszalad a szemöldököm
Az még hagyján, hogy vannak, akik máig sem tudják kimondani a nevemet, nem mintha olyan marha bonyolult lenne azoknak, akik beszélnek németül, mivel a nehéz "c" hang a németben is létezik.
De amikor 8 hét után valakiben több társával kapcsolatban is felmerül a kérdés, hogy az illetőt hogy hívják, akkor nehéz rezzenéstelen arccal válaszolnom. Egyrészt nincs összesen egy tucat ember a teremben, másrészt mindenkinek a neve körülbelül tízszer hangzik el egy nap. Hát mi ez már?*
*Jó, a szóban forgó résztvevővel kapcsolatban sokszor érzem, hogy egy másik bolygón tölti a napjait, és csak testben van jelen köztünk. Amikor egy hete tépem a szám, magyarázom napi negyed órában minimum, hogy a vizsga nagyon nehéz lesz, de nem azért, mert ők nem tanultak jól, hanem azért, mert nem jól van kitalálva a rendszer, és jó eséllyel sokat kell majd tippelni, mert sok olyan szó lesz, amit nem fognak érteni, akkor már csak furán nézek, amikor valaki (aki mellesleg minden alkalommal ott volt a negyed órás kiselőadás alatt) kiakad a próbavizsgán, hogy hát ő ezt a mondatot nem érti, hát hogyan oldja meg akkor a feladatot. Aztán mikor elismétlem, hogy igen, ez nem az ő nyelvi szintjüknek készült, én viszont nyilván nem segíthetek, akkor úgy reagál, mint aki először hallja ezt az infót. Pedig németül mondom mindig.
De amikor 8 hét után valakiben több társával kapcsolatban is felmerül a kérdés, hogy az illetőt hogy hívják, akkor nehéz rezzenéstelen arccal válaszolnom. Egyrészt nincs összesen egy tucat ember a teremben, másrészt mindenkinek a neve körülbelül tízszer hangzik el egy nap. Hát mi ez már?*
*Jó, a szóban forgó résztvevővel kapcsolatban sokszor érzem, hogy egy másik bolygón tölti a napjait, és csak testben van jelen köztünk. Amikor egy hete tépem a szám, magyarázom napi negyed órában minimum, hogy a vizsga nagyon nehéz lesz, de nem azért, mert ők nem tanultak jól, hanem azért, mert nem jól van kitalálva a rendszer, és jó eséllyel sokat kell majd tippelni, mert sok olyan szó lesz, amit nem fognak érteni, akkor már csak furán nézek, amikor valaki (aki mellesleg minden alkalommal ott volt a negyed órás kiselőadás alatt) kiakad a próbavizsgán, hogy hát ő ezt a mondatot nem érti, hát hogyan oldja meg akkor a feladatot. Aztán mikor elismétlem, hogy igen, ez nem az ő nyelvi szintjüknek készült, én viszont nyilván nem segíthetek, akkor úgy reagál, mint aki először hallja ezt az infót. Pedig németül mondom mindig.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése