Fordítás és egyéb

Sajnos nem tudok úgy haladni, ahogy szeretnék, szét vagyok esve. Azért ma csak sikerült 40 oldal, és már csak 61 van hátra. De várom a végét, hajjaj! Ez minden könyvnél így van. Amikor 100 oldal alá kerülök, alig várom az utolsó sort. Ha a végére érek, ami várhatóan csütörtökön lesz, már csak újra kell olvasnom kétszer (kb. 4 napot szánnék rá), és kész, vége. Ennek a hősnőnek sem ártana, ha valaki kicsit megcibálná a haját, csak úgy finoman, de hát a naiváknál ez már csak így van. Legalább jól felvágták a nyelvét, és szerez vidám pillanatokat, amikor nem fogom a fejem, amiért ilyen buta. (És őt is okosnak szánták, azt érzem a szövegből. Nem értem.)

Annyira megjött a kedvem a Vivicittához, hogy megnéztem, milyen távok lesznek a félmaratonon kívül, és kiderült, hogy a hosszú futások nem is szombaton, hanem vasárnap vannak, és lehet indulni 10 km-en is. Hmm, hmm. Csábító. Szerintem menne, bár nem készültem rá. Azért még meglátjuk, hogyan alakul a hétvége. És felmerül az örök kérdés, miszerint miért muszáj nekem egy-két napba nyolc-tíz programot zsúfolni, miért nem bírok megmaradni a fenekemen. Mert persze kell a Cirkusz Világnapja és a koncert is, hát már hogyne kéne. Ehh. Tényleg nem könnyű velem. Még semmi sem biztos, lehet, hogy semmiből sem lesz semmi, és "csak" a családdal leszek. De legalább a buszjegyemet időben megvettem, az is valami.

Egész szépen sikerült kibírni a hétvégét, amiért az a jutalmunk, hogy holnap már találkozunk is. Jó nekünk :) Csak előnyösebb a 100 km távolság, mint az 500 km.

Amúgy közben kipróbáltam a szódabikarbónát az itteni hangyákon, bár nem számítottam sok jóra, mert az otthoniakat még sosem hatottam meg vele. Hát, ezek utálják. Lehet, hogy óriáshangyák, de legalább úgy működnek, ahogy az elvárható tőlük. Tökre eltűntek, miután végigszórtam a mosogató szélét szódabikarbónával. Juhú! Remélem, úgy is maradnak. Ha nem, akkor otthon jól betárazok a porból, és hozok ki. Ez is tök vicces, hogy otthon kb. 100 forint az a csomag, ami itt 2 euró.