Nem húsvéti aggodalom

Ausztriában igazolás kell arról, hogy tényleg a nyelvsulinál dolgoztam itthon. Kértem is még múlt héten, kaptam is, csak épp nem volt jó rajta a dátum. (Az egyik részen 2014-ig, a másikon 2015-ig voltak csoportjaim, de az igazolásokon egységesen 2013 szerepel, ami kicsit ciki, tekintve, hogy az önéletrajzomba a jó dátumokat írtam.) Írtam a sulinak, hogy ez történt, és kérem, hogy javítsák ki a dátumokat. Visszaírtak, hogy oké, kijavították, és leadták a suli portáján a papírt. Ezt az üzenetet akkor kaptam meg, amikor a suli már zárva volt, viszont szkennelve nem érkeztek meg a papírok. Kedden én már nem akartam Pesten lenni, amúgy az még húsvéti szünet, gondolom, akkor sem fognak megérkezni az igazolások, miközben a két iskola türelmetlenül várja, hogy a március 16-17-i interjúk után virítsak már valamit.

Jó esélyem van rá, hogy bukjam mindkét állást. Nagyon vidám vagyok ám ettől :) Szóval most nem tudok visszamenni holnap, hanem kénytelen leszek bazi korán, lehetőleg épületnyitásra odarohanni a suliba, aztán a papírokkal egy nyomdába, ahol lehet szkennelni, és utána villámgyorsan, még mielőtt lehetősége lenne bármelyik iskolánál bárkinek is megérkezni az irodába, elküldeni e-mailben. Nem, most, hogy így átgondoltam, egyáltalán nem örülök.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai