Nagyszombatom

- Reggel húvéti nyulat futottam.
- Utána Kitakarítottam a lakást.
- Aztán sütöttem pogácsát. Gluténmentes, elsőre nagyon furának tűnt, de miután kihűlt, kifejezetten ízlett, és még puha is. Lehet, hogy ezt az útifű maghéjjal értem el, nem tudom, feltehetőleg sosem fog kiderülni.
- Aztán következett egy Skype-randi :)
- Utána sütöttem egy mákos bejglit is. Glutén- és cukormentes. Biztos, ami tuti, a citromhéj mellett megreszeltem kicsit a kezemet is. Azért semmi komoly, a süti is meg én is megúsztuk. A bejgli tölteléke kifejezetten ízlik, és a tészta is finom, csak megint mállik. Tény, hogy normális bejglit még sosem sikerült sütnöm, pedig ez kb. az ötödik próbálkozásom volt pár év alatt. Sebaj, nagymamakoromig még van idő :)
- Elvillamosoztam az optikába, hogy nézzék meg a szememet, mennyit szárított rajta a kontaktlencse. Nem tudták megnézni, mert munkaerőhiány van, csak egy dolgozó ült bent épp a boltban, és hát nem hagyhatta őrizetlenül az üzletet, vagyis nem mehetett be a vizsálóba. Majd április közepén nekifutunk újra.
- Beszereztem az április közepéig szükséges szemcseppet és -krémet, miután viszonylag nehezen megtaláltam a Mammutban a gyógyszertárat.
- Kóvályogtam még egy sort a Sparban, mert valamiért soha nem jut eszembe időben, hogy csomagolópapírt is vegyek az ajándékok mellé, csak az utolsó utáni pillanatban. Illetve két éve karácsony előtt időben eszembe jutott, fel is tankoltam rendesen, így most kb. négy tekercs karácsonyi és nuku bármilyen más csomagolópapírom van. Mármint most már van más is, szereztem a Sparban.
- Hazajöttem, azt hittem, sóhajtok egy nagyot, kicsit ülök, aztán majd hajat mosok, és alszom. De nem. Helyette sonkát és tojást főztem, majd tojást díszítettem Family Guy nézése közben. Itt kell megjegyeznem, hogy még soha nem végeztem olyan gyorsan a tojások kifújásával, mint idén. Az a titka, hogy elég nagy lyukat kell fúrni a tojásra a hústűvel, onnantól már sima ügy.
- Hajat mostam. Vicces módon minden évben sikerül úgy intézni, hogy nagyszombaton mossak hajat, ami azért jó, mert már holnap tök büdi lesz a kölnitől. (Holnap húsvétolunk családilag. Nem annyira a szokásokat követjük egy ideje, inkább az az elsődleges szempont, mikor tudunk mind együtt lenni, és akkor jön a nyúl meg a kölni.)
- És most eldőlök, hogy holnap fel tudjak kelni korán. Juhú! Nagyon támogatnám, hogy leszokjunk erről a nyomorult óraállítgatásról. Tiszta stressz, mindig attól tartok, hogy nem fogok időben felébredni, vagy nem jól állítgatom át az órát, vagy tudja fene. Oké, idén jóval kisebb stressz, mint tavalyelőtt októberben, amikor volt szerencsém az óraállítgatás napján mindjárt dolgozni menni. Azt a gyomorgörcsöt egész nap, hogy vajon időben megyek-e be! Pff.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai