A bölcsődalos bejegyzéshez

Éreztem én, hogy valami nem stimmel, nem egészen úgy van az az emlék, ahogy felszínre bukott. Aztán sikerült megfelelően mélyre túrni az emlékek közé, és rájöttem a turpisságra.

 
Az It's a Small Worldöt, ami 1:08-tól hallható, nem a dobozkám játszotta, hanem a névrokonom baba. Nem találom azt a képet, amin Rékával és Orsival állunk a Margitszigeten (?), és mindegyikünknek a kezében a nevünket viselő baba*, de az meglett, ami ugyanakkor, ugyanott készült, és amin én fogom az enyémet, íme:


 Szóval nekik egyenes, szőke hajú babájuk volt, nekem meg  göndör, barna hajú, egyforma volt a ruhájuk (apró virágos), és a fenekükön fel lehetett húzni őket, mire elénekelték ezt a dalt, illetve hát elzongorázták, és a dallamra ingatták a fejüket. Abban nem tévedtem, hogy ezzel a babával is számtalanszor eljátszattam a dalt, sokszor elalvás előtt.

 
És ezt játszotta a zenedobozkám, és ezt is rongyosra hallgattam. Mintha ezt alsóban énekkaron is énekeltük volna. Úgy kezdődött, hogy "csendes álmot, jó éjt", és úgy végződött, hogy "még az égben is jársz".

Csak kibogoztam egymásból a két emléket. Hurrá!


*Réka szerint nincs is ilyen kép, sőt Réka baba nem is volt soha, csak Orsi meg Luca - könnyen lehet, hogy igaza van.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai