Hétvége itthon

Pénteken sikerült a 37 oldal végére érni kétszer, de másodszor már nagyon nyögvenyelős volt, szóval abból a 74 oldalból egész napos elfoglaltság lett. Jó, nem, mert ebédeltem is, sőt ki is takarítottam a lakást, mielőtt hazajöttem.

Telekocsival jöttem, egy ideig utoljára. Azzal kezdődött, hogy a pasit nem engedték el a munkahelyéről, és bár fél óra késére számított, végül ahhoz képest is késett még húsz percet. Erről nyilván nem tehet, de egyrészt kellemetlen volt, mert semmi kaja nem volt itthon, és izgultam, hogy nem érünk haza 10 előtt, és már minden zárva lesz, másrészt kicsit hideg volt, fáztam, harmadrészt a pasi teljesen kiakadva érkezett meg, és mivel a családjához tartott hazafelé, jól belehúzott, hogy minél előbb odaérjen.

140-nél mindkét kezét levette a kormányról, és fülhallgató bogozgatásába kezdett, többször is telefonált, és többször játszott leszorítósat. (Ráment az előtte haladóra úgy, hogy szerintem 30 centinél nem volt több a lökhárítók közt, ezzel lehúzódásra kényszerítve a másikat.) Plusz úgy éreztem, nem tart rendesen a biztonsági öv, már csak ezért is izgultam, nehogy valami történjen, mert akkor én olyan helyzetből indulok, mintha be sem lennék kötve. Győrnél megfordult a fejemben, hogy megkérem, vigyen be a városba, és inkább hazajövök busszal vagy vonattal, de végül nem szólaltam meg. Viszont rendesen féltem az út nagyobb részében, ezért egy idő után elővettem a telefonomat, aztán mahjongoztam meg szókeresőztem. Gondoltam, jobb, ha nem látom, miket művel a pasi. Hozzá kell tennem, volt még két utasa, mindketten pasik, és egyik sem érezte durvának a történteket, rólam meg lehet tudni, hogy alapból félek egy kicsit a kocsiban (kivéve rövidebb távon, nappal és apu mellett). Mindenesetre most egy ideig megint busszal járok, biztos, ami tuti.

Azért csak hazaértünk, ráadásul már fél 10-re, és mivel a Blahán szálltam ki, rögtön be is tudtam menni a Sparba, úgyhogy lett kajám is.

Ma tök korán kellett kelni, fél 7-kor, és elsőre sikerült. Időnként van egy-egy fura időszakom, amikor három telefon is üvölthet a fülembe, akkor sem fogok felkelni, csak egy-másfél órával a tervezett időpont után, és most is volt egy ilyen, jó sokáig tartott, már kezdtem aggódni. De - lekopogom - mintha megjavultam volna. Másfél hete első óracsörgésre kipattan a szemem, nyomok egy szundit, abban a tíz percben csukott szemmel, de ébren relaxálok még kicsit, és aztán második óracsörgésre már fent is vagyok. Remélem, így van.

Voltunk Katáéknál, a gyerekek nagyon izgatottan tervezgetik a farsangi jelmezüket, és Bence megkapta a félévi bizonyítványát (másodikos), ami nagyon szép lett, az derül ki belőle, hogy ügyes, okos, jó kisfiú. Egy képet mutatnék. A gyerekek áthoztak a szülők szobájába egy csomó plüsst, és mind a földre került. Az idősebb kutya, Dömpi meg választott magának egyet, és átölelte :)


Este elmentem a Cirkuszba, mert csak 28-ig van a mostani műsor, és arra jöttem rá, hogy ha most nem nézem meg, már nem lesz rá alkalmam, márpedig megígértem magamnak, hogy mindegyik műsort megnézem legalább egyszer. Majd lesznek képek is, egyelőre csak mondom, hogy tök jó volt.

Csak náthás ne lennék, az nagyon jó lenne. Kaptam Katától krémet, amit az orrom alá-köré kellett dörzsölni, és attól legalább a dugulás elmúlt, szóval azért ez már haladás.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai