Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke...
Ah, Olaszország, de jó. Mostanában teljesen odavagyok érte, főleg mióta elkezdtem a nyelvet. Reményeim szerint a nászút második fele minket is odavezet, de az még olyan messze van.
VálaszTörlésTök jó neked! :)
Remélem, összejön a terv, és a nászúton tényleg eljuttok Olaszországba :) Nekem Róma régi vágyam, nagy szeretettel beszélt róla a latintanárnő, úgyhogy örülök, hogy most majd láthatom az "urbs aeternát".
Törlés