München
Na, hát ez a nap nem volt valami jó. Egyrészt megint stresszelek, hogy nem lesz munkám, és haza kell menni, amit rohadtul nem szeretnék, nem ennyire gyorsan*, másrészt nem írt még a srác. Azt meg tudtam magyarázni, hogy hétvégén miért nem tette - otthon volt a húgával, akit majdnem egy éve nem látott, és nem tudja fejből a jelszavát az oldalhoz, ezt már a randi előtt írta egyszer (mondjuk nem csoda, én sem tudom az enyémet, tök bonyit adnak, aztán vagy nem lehet átírni, vagy csak nem találtam meg, hol lehetne). Úgy gondoltam, ma estig még okés, ha nem válaszol semmit, mert tegnap ért vissza, biztos jó fáradt volt, szóval először ma veheti rá magát, hogy írjon. A határidő az volt a fejemben, hogy ha holnap reggelig nem találom a válaszát, akkor tovább kell keresni, mert akkor nem érdeklem. Azért a biztonság kedvéért már pár órája ezen is stresszelek. Így aztán inkább elmesélem Münchent, hogy jobb legyen a kedvem, meg hogy sose felejtsem el, mennyire jó volt. Ugyanitt kérem szépen, hogy ha valaki tudja, hogyan kell albumot gyártani ezen a felületen, az szóljon nekem! Szóval azt szeretném, hogy ne ömlesztve jelenjen meg ez a rengeteg kép, mert csúnya is, áttekinthetetlen is, hanem jelenjen meg egy kép, és rákattintva nyíljon meg az album. Időnként látom blogspotos blogokon, úgyhogy biztos megoldható, csak én nem találom a módját.
Péntek délután értem oda, Livi a buszpályaudvaron várt. Nagyon örültünk egymásnak, tök jó volt :) Először hazamentünk hozzájuk, lepakoltunk, ettünk (nagyon finom bablevest, töltött padlizsánt és tiramisut csinált), aztán amikor a párja, Imi is hazaért, együtt visszamentünk a belvárosba, a Marienplatzra, és körbesétáltuk egy kicsit. Láttuk a Rathaust és környékét, és ízelítőt kaptam a város hangulatából. Otthon aztán kb. éjfélig beszélgettünk Livivel (kilenctől), alaposan kitárgyaltunk mindent.
Szombat reggel ketten mentünk be a városba, és Livi megmutatta nekem a legfontosabb látnivalókat. Voltunk a Viktualienmarkton, az Alter Peter templomban, a Frauenkirchében, megnéztük az Operát és a Residenzt, ami a Wittelsbachok lakhelye volt évszázadokon át. Bementünk egy dirndl shopba is, és felpróbáltam egy dirndlt. Annyira viccesen néztem ki benne, hogy nem győztem csodálni magam a tükörben. Kell egy ilyen, egyszerűen kell. Megkóstoltam a bajor perecet is, bár már egy ideje nem eszem lisztes dolgokat. Nagyon finom volt, és jó sokáig kitartott, mert a bal alsó bölcsességfogam erre a hétvégére időzítette az újabb kör begyulladást, és alig bírtam kinyitni a számat**.
Hazamentünk, ebédeltünk, pihegtünk egy kicsit, aztán Imivel kiegészülve célba vettük az Oktoberfestet. Ez volt életem első találkozása ezzel a banzájjal, és nem az utolsó, ez biztos. Többen mondták, hogy ne várjak tőle túl sokat, mert csalódni fogok. Én arra számítottam, hogy van egy csomó sörsátor meg sörpad, aztán lehet sörözni meg wurstot enni. És nem, nagyon nem. Annál sokkal jobb buli ez. Olyan, mint egy gigantikus méretű búcsú. Óriási a tömeg, csak úgy hömpölyög, mindenféle menő játékok vannak, amikre fel lehet ülni, rengeteg a szuvenírstand, az Oide Wiesnbe belépve mindenféle régi, klasszikus játékokat és kiállításokat láthatunk, és az egészet még megdobja az, hogy mindenki dirndlben avagy bőrgatyában van. De tényleg mindenki. Annyira jó a hangulata, hogy azonnal müncheni akartam lenni. Szeretem az ilyen nagy összetartást, amikor egy évben egyszer mindenki felölti szépen a viseletet, és abban érzi jól magát.
Utána megnéztük a közelben lévő Paulskirchét, és az is tetszett, szép, tiszteletet parancsoló. Hazafelé beültünk az Alter Wirt nevezetű bajor étterembe, ahol a falakon vadászpuskák meg állatok koponyái meg vadászjelenetek lógnak, és az egész nagyon hangulatos. A tulajdonosnő a személyzettel együtt pörög, és kicsit kioktató jelleggel teszi helyre a vendégeket, ha azok valamit rosszul csinálnak. Nagyon hangulatos ez a hely is, és nagyon finomat ettem: kacsát knédlivel, lilakáposztával és barnamártással.
Vasárnap már nem volt olyan gyönyörű, napsütéses, 22 fokos nap, mint szombaton, helyette esett az eső, és 15 fok lett. Liviék megmutatták nekem a Parlament épületét, az Alte és Neue Pinakotheket (ezeket kívülről), Nymphenburgot, ahol bejártuk a kert egy részét, és lenyűgözött, mennyire szép, valamint az 1972-es Olimpia helyszínét, ami nagyon érdekes volt, mert tök furák az épületek, de még ma is használatban vannak, tehát pl. az olimpiai uszodában most is úsztak emberek. Láttuk a BMW-kiállítást is, az is tetszett, bár nekem az autó csak autó, különösebben lelkesedni nem tudok egyik márkáért/modellért sem. Utána beültünk Liviék egyik kedvenc kávézójába, ahol héjában sült krumplit ettem tejföllel. Sosem jutott még eszembe a krumplira tejfölt tenni (kivétel a paprikás krumpli és a rakott krumpli, de azokban nem csak krumpli van), de nagyon jó ötlet, megjegyeztem.
4-kor kellett valami állomáson lennem, ahonnan kocsival hazavitt egy srác, meg rajtam kívül még két embert. Aranyos, kedves, és én tetszettem neki, de ő nekem so-so. A tájak, amelyeken jártunk, gyönyörűek voltak, és két szivárványt is láttunk. Az egyik dupla volt, de mire előkaptam a fényképezőgépemet, eltűnt az egyik, szóval az is szimplának látszott már. A Mondseenél álltunk meg pihenni, azért is tudtam ujjongani, hogy mennyire szép.
Fél 9-re értünk Bécsbe, és fél 10 volt, mire hazavergődtem. Annyira elfáradtam, hogy aludni sem bírtam, itt zombultam még vagy hajnali 1-ig.
Nagyon jó hétvége volt ez, nagyon feltöltött :) Liviék hívtak, hogy menjek máskor is, hát, fogok, ez már biztos :)
*Ezen utoljára két és fél hete feszültem pár napig, szóval tulajdonképpen elég jól állok.
**Ezzel még most is nagy bajok vannak, úgy fáj a fogam, hogy a fejem is görcsöl. De vettem fájdalomcsillapítót, az azért segít. És hát ki kell majd tépetni egyszer, csak sajnos még nagyon élénken él az emlékezetemben a jobb alsó bölcsességfog eltávolítása, és egyelőre nem tudtam elég lelkierőt gyűjteni még egy ilyen élményhez.
Péntek délután értem oda, Livi a buszpályaudvaron várt. Nagyon örültünk egymásnak, tök jó volt :) Először hazamentünk hozzájuk, lepakoltunk, ettünk (nagyon finom bablevest, töltött padlizsánt és tiramisut csinált), aztán amikor a párja, Imi is hazaért, együtt visszamentünk a belvárosba, a Marienplatzra, és körbesétáltuk egy kicsit. Láttuk a Rathaust és környékét, és ízelítőt kaptam a város hangulatából. Otthon aztán kb. éjfélig beszélgettünk Livivel (kilenctől), alaposan kitárgyaltunk mindent.
Szombat reggel ketten mentünk be a városba, és Livi megmutatta nekem a legfontosabb látnivalókat. Voltunk a Viktualienmarkton, az Alter Peter templomban, a Frauenkirchében, megnéztük az Operát és a Residenzt, ami a Wittelsbachok lakhelye volt évszázadokon át. Bementünk egy dirndl shopba is, és felpróbáltam egy dirndlt. Annyira viccesen néztem ki benne, hogy nem győztem csodálni magam a tükörben. Kell egy ilyen, egyszerűen kell. Megkóstoltam a bajor perecet is, bár már egy ideje nem eszem lisztes dolgokat. Nagyon finom volt, és jó sokáig kitartott, mert a bal alsó bölcsességfogam erre a hétvégére időzítette az újabb kör begyulladást, és alig bírtam kinyitni a számat**.
Hazamentünk, ebédeltünk, pihegtünk egy kicsit, aztán Imivel kiegészülve célba vettük az Oktoberfestet. Ez volt életem első találkozása ezzel a banzájjal, és nem az utolsó, ez biztos. Többen mondták, hogy ne várjak tőle túl sokat, mert csalódni fogok. Én arra számítottam, hogy van egy csomó sörsátor meg sörpad, aztán lehet sörözni meg wurstot enni. És nem, nagyon nem. Annál sokkal jobb buli ez. Olyan, mint egy gigantikus méretű búcsú. Óriási a tömeg, csak úgy hömpölyög, mindenféle menő játékok vannak, amikre fel lehet ülni, rengeteg a szuvenírstand, az Oide Wiesnbe belépve mindenféle régi, klasszikus játékokat és kiállításokat láthatunk, és az egészet még megdobja az, hogy mindenki dirndlben avagy bőrgatyában van. De tényleg mindenki. Annyira jó a hangulata, hogy azonnal müncheni akartam lenni. Szeretem az ilyen nagy összetartást, amikor egy évben egyszer mindenki felölti szépen a viseletet, és abban érzi jól magát.
Vasárnap már nem volt olyan gyönyörű, napsütéses, 22 fokos nap, mint szombaton, helyette esett az eső, és 15 fok lett. Liviék megmutatták nekem a Parlament épületét, az Alte és Neue Pinakotheket (ezeket kívülről), Nymphenburgot, ahol bejártuk a kert egy részét, és lenyűgözött, mennyire szép, valamint az 1972-es Olimpia helyszínét, ami nagyon érdekes volt, mert tök furák az épületek, de még ma is használatban vannak, tehát pl. az olimpiai uszodában most is úsztak emberek. Láttuk a BMW-kiállítást is, az is tetszett, bár nekem az autó csak autó, különösebben lelkesedni nem tudok egyik márkáért/modellért sem. Utána beültünk Liviék egyik kedvenc kávézójába, ahol héjában sült krumplit ettem tejföllel. Sosem jutott még eszembe a krumplira tejfölt tenni (kivétel a paprikás krumpli és a rakott krumpli, de azokban nem csak krumpli van), de nagyon jó ötlet, megjegyeztem.
4-kor kellett valami állomáson lennem, ahonnan kocsival hazavitt egy srác, meg rajtam kívül még két embert. Aranyos, kedves, és én tetszettem neki, de ő nekem so-so. A tájak, amelyeken jártunk, gyönyörűek voltak, és két szivárványt is láttunk. Az egyik dupla volt, de mire előkaptam a fényképezőgépemet, eltűnt az egyik, szóval az is szimplának látszott már. A Mondseenél álltunk meg pihenni, azért is tudtam ujjongani, hogy mennyire szép.
Fél 9-re értünk Bécsbe, és fél 10 volt, mire hazavergődtem. Annyira elfáradtam, hogy aludni sem bírtam, itt zombultam még vagy hajnali 1-ig.
Nagyon jó hétvége volt ez, nagyon feltöltött :) Liviék hívtak, hogy menjek máskor is, hát, fogok, ez már biztos :)
*Ezen utoljára két és fél hete feszültem pár napig, szóval tulajdonképpen elég jól állok.
**Ezzel még most is nagy bajok vannak, úgy fáj a fogam, hogy a fejem is görcsöl. De vettem fájdalomcsillapítót, az azért segít. És hát ki kell majd tépetni egyszer, csak sajnos még nagyon élénken él az emlékezetemben a jobb alsó bölcsességfog eltávolítása, és egyelőre nem tudtam elég lelkierőt gyűjteni még egy ilyen élményhez.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése