Munkakeresés...

Még pénteken, amikor éppen München felé robogott a busz, felhívtak egy sushi étteremből, és behívtak mára interjúra. Bent is voltam, és felajánlottak egy próbanapot holnapra.

Hazafelé gondolkodtam és számoltam, és minél többet gondolkodtam és számoltam, annál csalódottabb lettem. Nagyon szimpatikus a főnök, az egyetlen kolléga, akit eddig láttam, sőt a hely is, de 11-től éjfélig van a munkaidő, havi 16 napon kell dolgozni, és 1100 euró a fizetés az összesen havi 208 órára. Az nagyon kevés. Gondolom, hétvége nincs, bár erre így elsőre nem kérdeztem rá. Szóval heti négy napon semmit sem tudnék csinálni a munkán kívül (nem lenne se fordítás, se sport, se párkeresés), és mindig éjjel kellene hazajárni.

Nem tudom, akarom-e ezt, de azt hiszem, inkább nem, mint igen. Azért persze elmegyek a próbanapra, rákérdezek még a hétvégére, ilyesmi, de most csalódott vagyok. Vajon a több tonna pályázatból, amit hétfő-péntek reggel-este munkarendű állásokra küldtem, és ahol 30-40 órára kicsit többet fizetnek, mint 110 euró, miért nem jön össze egyik sem?

Megjegyzések

  1. Hát ezen én is sokat gondolkodom, de még nem jöttem rá...:(

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai