:D

Van egy spanyol pasi, Ruben, akit tavaly ismertem meg Máltán egy Couchsurfing-összejövetel alkalmával. Egy darabig tartottuk a kapcsolatot, voltunk egy-két festán más lányokkal, plusz egyszer strandoltunk is. Nem jött be, mert a 40 évéhez képest hihetetlenül gyerekes, valamint azzal végképp teljesen elásott minden reményt, amikor a strandolás alkalmával nekiállt izmozni, konkrétan fekvőtámaszokat nyomott, meg lezavart egy kisebb edzést. Van néhány dolog, amitől viszketek, ez például pont ilyen. Még a nyár folyamán megharagudott, amikor többedszer kértem, hogy ne bökdössön és ne csikizzen, és ha lehet, úgy általában ne nyúljon hozzám, mert idegesít, és mert nem szeretem, ha férfiak csak úgy fogdosnak. (Higgyétek el, falra mászásig idegesítő szokás, főleg akkor, ha ötpercenként előfordul, még akkor is, ha minden nővel csinálja - ezt láttam a szememmel, onnan tudom.) Így ért véget a kapcsolattartás/barátkozás, vagy minek is nevezzem.

Ruben szeptemberben haza is ment, aztán januárban visszatért, és írt, hogy találkozzunk. Úgy voltam vele, érdekel, mit csinált otthon annyi ideig, mesélje el, szóval találkoztunk februárban, pár nappal az előtt, hogy én elutaztam Skóciába. Úgy tűnt, kicsit megkomolyodott, már nem akart pl. állandóan bökdösni meg csikizni, tök jót beszélgettünk. Abban maradtunk, hogy májusban, amikor visszatérek Máltára, szólok neki.

A májusi visszatérés kicsit rázósan indult, rengeteg volt a feszültség a lakás meg a munka körül, már akkor volt egy-két csúnya veszekedés, úgyhogy nem maradt energiám Rubenre. Másokra igen, a barátnőimet megkerestem, és aki ráért, azzal találkoztam is. Egy hete voltam Máltán, amikor elmentünk egy barátnőmmel a Couchsurfingre. Kb. egy órája lehettünk ott, amikor megjelent Ruben, és közölte velem, hogy nagyon vigyázzak, kivel fotózkodom, mert felkerülhet a kép a netre. Mint kiderült, van ennek a csapatnak egy számomra addig ismeretlen Facebook-csoportja, ahová az este első csoportképét mindjárt fel is lőtte a szervező, Ruben meg ezt meglátta. Biztos amúgy is jött volna, mert a vicces beszólásokból kiderült, hogy jól ismerik az oszlopos tagok, rendszeres látogató. Mindenesetre nagyon megsértődött, amit tökre meg is értettem, nekem sem esett volna jól ez az eljárás fordított esetben. Mármint az, hogy megbeszélem valakivel, szól, ha jön, aztán nem szól, és a Facebookról tudom meg véletlenül, hogy már megjött. Bocsánatot is kértem ezért, amire nem nagyon reagált semmit, csak elment Paceville-be bulizni.

Ezért aztán össze is szedtem magam pár hét alatt, és írtam neki egy cukiskodó e-mailt. Egyrészt bocsánatot kértem, amiért nem szóltam, hogy megjöttem, másrészt megkérdeztem, mivel telnek a napjai, valamint megosztottam vele, hogy kicsit nehezen megy a munka, mert többnyire reggel 7-re járok, és hát nem vagyok éppen pacsirta típusú ember. Erre nagyon távolságtartó választ küldött, tőmondatokban válaszolt a kérdéseimre, a magamról írtakra pedig ezt reagálta: "Sajnálattal hallom, hogy a munkád időbeosztása nem egyezik a belső óráddal." Ezen elröhögtem magam, és tudomásul vettem, hogy nagyon berágott, ezért nem is válaszoltam neki. Nem éreztem, hogy szükségem lenne arra, hogy találkozgassunk, és úgy voltam vele, ha haragszik, hát haragudjon, én már kétszer bocsánatot kértem (egyszer a találkozón, egyszer abban az e-mailben), többet nem tehetek.

Ezek után ma látom ám, hogy szombaton írt egy e-mailt, hogy festa van Sliemában, menjek vele/velük tűzijátékot nézni. Szívélyes üdvözlettel, ráadásul. Ezek szerint megbékült a maga kenyerén, csak sajnos kicsit későn, mert én meg már pár napja nem vagyok Máltán, és legközelebb csak jövő nyáron megyek, ha minden igaz. De sebaj, ezen információ hatására megint be fog rágni, amiért el sem köszöntem, és akkor bizonytalan ideig megint nem akar majd kommunikálni :D

Viccesek az emberi játszmák. Néha.