Murphy nagyon formában van

Ez... ez... Ezt el kell mesélnem, de nyomban!

Most, hogy 100%, hogy hazamegyek CELTA-zni (plusz egy hónapra), mert megérkezett hozzájuk a pénz, visszaírt egy nyelviskola, ahová még kb. egy hónapja írtam, ráadásul egy két kilométer hosszú levelet kaptam tőlük, ami arról szól, mennyire szeretnék, hogy náluk tanítsak, és én is mennyire szeretném, hogy náluk tanítsak, mert mennyire szuperek.

Sírok. A röhögéstől. Jó, hát nagy ciki nincs, megírom nekik, hogy nagyon-nagyon szeretnék hozzájuk menni, de közben úgy alakult az életem, hogy hazamegyek egy kicsit, de amikor visszajövök, még a mostaninál is jobban fognak akarni, mert hozok egy CELTA-t, és kereshetem-e őket december második felében, amikor megkapom az igazolást a tanfolyam elvégzéséről. (Nyilván izgulok egy kicsit, tuti-e, hogy sikerül, de inkább optimistán próbálok hozzáállni a dologhoz. Miért ne sikerülne? Tanár vagyok, csak tanulok pár új technikát, azzal meg nem lesz baj, hogy az estéim és hétvégéim beadandókkal és óratervek írogatásával fognak telni, mert volt már ilyen, és azt is megoldottam, ráadásul ez most csak négy hét, az meg nem sok.

De azért milyen ez már? Most komolyan.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai