Vizsga

Szóval ez egy EPSO vizsga volt, és öt részből állt. Először 20 rövid szöveget kellett elolvasni magyarul, majd kiválasztani négy közül azt az állítást, amelyik igaz. Utána meg kellett oldani 10 matekfeladatot. Ezek nem voltak nehezek, csak hosszú volt megoldani őket, és összesen 20 percet lehetett ennél a résznél tölteni. (Részfeladatonként volt egy számláló, és csak addig lehetett azt a részt csinálni, amíg le nem járt az idő.) Aztán jött 10 IQ tesztekből ismerős logikai feladat, ahol is négy ábra után hat közül ki kellett választani, melyik az ötödik. Végül volt egy-egy hosszú szöveg angolul és németül, majd mindkettőhöz 12-12 kérdés, részben klasszikus szövegértési, részben szókinccsel kapcsolatos. Furcsa módon itt a németet éreztem egyszerűbbnek - azt csak egyszer kellett elolvasnom, hogy felfogjam, az angolt kétszer. Ez mondjuk könnyen lehet amiatt, hogy más volt a két szöveg témája, stílusa, az angol jóval komolyabb és elvontabb volt.

Sajnos a mateknál elfogyott az időm. Nem emlékszem, melyik feladatnál, csak remélni merem, hogy a nyolcadiknál, és nem a hetediknél, mert az azt jelentené, hogy három feladatra nem kattintottam semmit, plusz a legelsőnél, amit elsőre nem sikerült kiszámolni, és gondoltam, majd a végén visszatérek rá. Ha jól gondolom, akkor ezzel négy feladatot buktam, de ha az a hat, amit kitöltöttem, jó, akkor megvan ez a rész. Merthogy minden részben el kell érni a 60%-ot, akkor megy át valaki. Ha minden 100%-os, a matek meg 50, akkor az még mindig bukó. Szóval sajnálom, hogy nem volt nekem elég az idő, mert úgy érzem, egyébként mind a 10 feladatot meg tudtam volna oldani helyesen.

Nem keseredtem el, még csak rossz sem lett a kedvem. Sajnálom, hogy nem volt elég az idő, mert tök jó feladatok voltak, és miután az unokaöcsém, Dani kétszer is korrepetált Skype-on, nem is tűntek vészesnek. Az van, hogy az érettségi óta kissé berozsdásodtak a matekos kerekek az agyamban, úgyhogy meg kellett őket olajozni, rá kellett vezetni újból, ilyen típusú feladatokat hogyan oldunk meg. De most, hogy megvan a fonal, már megy. Jó lett volna, ha meg tudom nézni még az első feladatot, mert biztos, hogy az sem volt nehéz, csak nem jól indultam el. Azt meg, hogy hosszúak voltak a feladatok, úgy értem, hogy pl. az egyik táblázatban szerepelt öt ország, mindegyiknek a népessége meg az, hogy összesen hány rádió van a háztartásokban (meg még két vagy három egyéb adat, ami a feladat szempontjából nem lényeges), és az volt a kérdés, melyik országban a legmagasabb az egy főre eső rádiók száma. Ez tök egyszerű, csak mire mind az öt országnál beütögettem a számokat a számológépbe, nagyon sok idő eltelt.

Hogy akkor most mi az eredmény? Szerintem megbuktam. Ha így lenne, azt sajnálnám, mert azért elég jó lenne EU-s fordítóként dolgozni. Ugyanakkor úgy érzem, mindent megtettem, ami tőlem telt, tisztességesen készültem, sokat gyakoroltam, megcsináltam egy vagon felkészítő feladatsort, tehát ha így sem sikerült, akkor sem kell, hogy rosszul érezzem magam.

Vicces módon lenne kedvem nekiülni még egyszer, kétszer, háromszor, nem is kell, hogy ugyanez legyen a feladatsor. Amikor tízévesen felvételiztem a 8 osztályos gimikbe (háromba összesen), az első vizsga után sok gyerek sápadtan, sokkolódva jött ki a teremből, én meg úgy, hogy "Anya, én úgy szeretek felvételizni!" Na, hát ez visszaköszönt most is. Örültem neki, hogy mindenféle érdekes szövegek voltak, izgalmas matekfeladatok... Jó, az ábráknak nem örültem annyira.

Meglátjuk. Kaptam pöcsétes igazolást arról, hogy részt vettem a vizsgán. Ezt 10 nap múlva feltöltik majd az EPSO rendszerébe is, és 3-5 hét múlva lesz vizsgaeredmény. Ha jól emlékszem, azt olvastam valamelyik tájékoztatóban, hogy nyelvenként a legjobb 25 ember felkerül egy listára, ahonnan válogatnak majd fordítókat, amikor kell nekik fordító. Szóval ha benne lennék a legjobb 25-ben, amit azért kétlek, még mindig nem lenne biztos, hogy dolgozhatok az EU-nak.

Ja, és még egy fél szó a vizsgaközpontról. A Währinger Gürtel 97-be kellett mennem, de mivel kissé késésben voltam, meg sem néztem, mi az az épület. (5 perc helyett 20 perc volt a 6-os villamos várakozási ideje, majd amikor végre megjött, akkor gyök kettővel tettük meg azt a kb. hét megállót a metróig, amivel én eléggé megszívtam. Nem tudom, mi lehetett, biztos volt valahol valami fennakadás. Az EPSO-s tájékoztatóban azt írták, fél órával a vizsga kezdete előtt jelenjünk meg, én meg csak negyed órával előtte értem oda, és ez egy kicsit stresszelt, de végül is nem volt semmi, mert amint megérkezett az ember, ülhetett be a gépe elé, szóval nem volt az, hogy együtt kell várakozni a vizsgázóknak, és akkor tök ciki, hogy nem értem oda időben.) Tök modern az épület is meg a terem is, ahol vizsgáztam. Tiszta űrkorszak. Egyetlen bánatom az volt, hogy kicsit hideg volt bent, de amúgy nagyon tetszett. Menjetek oda vizsgázni ti is! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai