Nevena

A lakótársam azért szerette volna, hogy ideköltözzek, mert magyarul tanul, és kellene gyakorolnia a nyelvet, mert februárban megy állampolgársági vizsgára. Vajdasági magyar, de nem tanult meg magyarul, otthon szerbül beszéltek.

Itt lakom most már egy hete, de még sosem beszéltünk magyarul, pedig többször kérdeztem, nem akar-e. Mindig mondta, hogy most nem, és inkább ne is beszéljünk, csak majd néha kérdez ezt-azt a nyelvtannal kapcsolatban. Aztán most este bejött az ajtón, és mindjárt magyarul szólt hozzám (először nem is értettem, mit mond, annyira nem számítottam erre a fordulatra), majd kb. fél órát beszélgettünk így. És nagyon ügyes. Elég bő a szókincse, szép a kiejtése, és olyan folyékonyan beszél, hogy hűha. Jó, hát nyelvtani hibái vannak, a tárgyesetet hol használja, hol nem, de értést zavaró hibája nincs. Azt mondja, az értéssel van baja leginkább, nem mindig érti meg, mit mondanak neki vagy kérdeznek tőle. Az is kiderült most, hogy a dédnagypapája született a régi Magyarországon 1900 körül, de már Nevena nagyszülei sem nagyon használták a nyelvet, anyukája meg inkább csak megért néhány szót, de beszélni abszolút nem beszéli a magyart. Nevena meg Skype-on keresztül vesz órákat, úgy jutott el a nulláról oda, ahol most van. Februárra B1/B2 szinten kell lennie, és ez szerintem már most megvan neki. Tuti, hogy megkapja az állampolgárságot, nem lesz gond ezzel. Mondta, hogy persze kerülőúton is hozzá lehet jutni a magyar útlevélhez, de neki egyrészt tetszik a nyelv, ezért szeretné tényleg tudni is, másrészt meg ha neki magyar útlevele van, és magyarként megy ki mondjuk Németországba, és ott valamiért el kell mennie a követségre, akkor muszáj tudni magyarul. Ebben is van valami.

Hát, ez a beszélgetés aztán teljesen feldobott, és még azt is megbeszéltük, hogy fogunk nézni magyar filmeket, mert én hoztam magammal egy párat, meg úgyis megyek haza jövő héten, és akkor tudok még hozni DVD-ket. Fú, ez nagyon jó lesz!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai