Napi röhej

Kifogott rajtam egy kb. ötven éves mosógép.

Az alagsorban két mosógép van, egy régi meg egy új. Az új kommunikál, ki lehet rajta választani, milyen programmal és hány fokon akarsz mosni. A régi próbál kommunikálni, de egyrészt nem működik rendesen a kijelzője, másrészt nem lehet kiválasztani, hány fokon akarok mosni. De mivel csak ez utóbbi volt szabad, ebbe voltam kénytelen bepakolni a ruháimat. Kicsit izgulok, mi fog velük történni, mert alapvetően nem szívesen költenék most egy új ruhatárra.

Az élet kabaréjelenetek végtelen sora.

Kiegészítés: Az történt, hogy bár szinte tuti, hogy azt állítottam be, kímélő mosás, ez a csodás gép jóóó alaposan megszárította a ruhákat, de előtte nem mosta ki őket. Cserébe a mosószert beleszárította azokba a ruhadarabokba, amiket ért. Cuki :) A vége az lett, hogy kézzel kimostam szépen a motyómat. Legalább most már tudom, hogy ha legközelebb csak ez a mosógép szabad, akkor nem nyúlok hozzá, hanem inkább nekiállok kézzel. Bár pl. farmert kézzel mosni, illetve mosás után kicsavarni jó nagy szívás. Mellesleg kicsit figyelmetlen az, aki egy ház közös mosókonyhájában beteszi a jobb gépbe a cuccát, majd órákra ott felejti. Már akkor lejárt a mosás, amikor én először lementem, és mikor egy órával később felhoztam a holmimat, még mindig nem pakolták ki. Khm.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai