Napi döbb

Kettőnk közül csak nekem van pénzem. Ez egy hosszú sztori, meg kellemetlen is, nem fogom elmesélni, ne haragudjatok. Kér tíz eurót, hogy vegyen itthonra kaját, mert üres a hűtő. Aztán elkölti péksüteményre és sörözésre. Aztán kioszt, elmondja, hogy neki sokkal több ételre van szüksége, mint nekem, és amit én mozgok, az a heti két kettlebell, tizedannyit sem ér, mint amit ő mozog itthon naponta. Jól érzitek, a pénz elköltése miatt nem volt bocsánatkérés, semmi. Csak a kioktatás. Ez olyan köpni-nyelni nem tudok érzés. Ja, tegnap főztem paprikás krumplit általam vásárolt alapanyagokból, annak azért sikerült megenni a felét. Nem sűrűn káromkodom, de kurvára várom már a jövő szerdát, amikor végre hazamehetek.

Amúgy történnek jó dolgok is, csak ezek a kis szarok minden estére betesznek. De majd írok Szicíliáról, ahol voltam egy napot vasárnap, és mutatok képeket is róla. Gyönyörű volt!

Megjegyzések

  1. Juj, ez még a párnás esetnél is sokkal gázabb. Hivatalosan ti (még?) együtt vagytok?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, hivatalosan már másfél-két hónapja nem vagyunk együtt, csak egy szobában rekedtünk, mert nem akartam volna bukni 500 euró kauciót (és ha kiugrunk, buktam volna). De már mindjárt vége, ő megy egy szép lakásba, én meg szintén, csak az a lakás Pesten van.

      Törlés
    2. Ez így kemény...Kitartás!

      Törlés
    3. Köszi :) Kitartok. Négy nap múlva megyek haza. És amúgy időnként egész jóban vagyunk. Csak amikor rossz, akkor nagyon rossz.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai