Lusta szerda
Jó, hát dolgoztam, csak nem haladtam eleget.
Viszont
- főztem hagymakrémlevest, és közepesre értékelem az eredményt. A konyhában és az előszobában terjengő illatokat kitűnőre. Amúgy is nagyon szeretem a kajaillatot a lakásban, de eeeez...
- megérkezett a kesztyűm és a fényképzőgépem akkutöltője. Ezeket Skóciában hagytam, egyiket sem direkt, de mindkettő szomorúságot okozott, mert féltem, hogy fázni fog a kezem (egyszer sem fázott, tök meleg van), és ha nem tudok fényképezni, akkor nekem rossz. És akkor Gergő fogta, ilyen műanyag zacskóra hasonlító borítékba tette ezeket, megcímezte a borítékot a saját kezével, aztán feladta nekem, és a postás ma kihozta, és mivel nem reagáltam a csengőre (ezt nem direkt csinálom, csak csukott szobaajtó mellett nem hallom meg), a bejárati ajtóm kilincsére kötözte. Gergő tök figyelmes egyébként (néha nem, de azért többször igen), mert én még észre sem vettem, hogy nincs meg a töltő, amikor ő már tudta, hogy szomorú leszek, ha rájövök, és elindította felém. Azt mondta, annyit fényképezek, hogy sejtette, hogy nem fogok jól reagálni arra, ha hirtelen majd nem tudok fényképezni. Néha kicsit izgulok, vajon én is figyelmes vagyok-e. De biztos igen, sokszor mondta már magától, hogy többek között azt szereti bennem, hogy figyelmes vagyok.
- este voltam moziban, megnéztem a Liza, a rókatündér című filmet (dugig megtelt a Karády-terem a Corvinban), és nagyon ajánlom annak, aki még nem látta. Tündéri aranyos, még ha kicsit véres is. Fogok írni róla, és lehet, hogy újra is fogom nézni.
- megfejtettem azt a rejtélyt, hogy miért vagyok képtelen felébredni a mobilomra. Azt szoktam csinálni, hogy az első csörgésnél szundit nyomok, és a másodiknál vagy a harmadiknál felkelek. Csak most azt a viccet találta ki a telefonom, hogy teljesen mindegy, a szundi vagy a kikapcsolás felé húzom-e el a képernyőn a bigyulát, ő fogja és kikapcsolja az ébresztést, illetve közli, hogy majd 24 óra múlva megint szól. Az már kicsit késő. A megoldásra még nem jöttem rá, de majd töprengek rajta sokat, hátha.
- nem mentem el futni, pedig akartam, de annyira szörnyű izomlázam van a vádlimban az első Krisz-féle edzéstől, hogy lépni is alig tudok, főleg lépcsőn lefelé, úgyhogy nem sok értelmét láttam megpróbálni futni. Máshol amúgy nincs izomlázam, ami azt mutatja, hogy szépen szinten tartottam magam az elmúlt nyolc hónapban, csak nem ugráltam eleget. Elégedett vagyok. Meg még azt is megfigyeltem, hogy akkora bicepszem nőtt, hogy hűha. Az biztos a kettlebell miatt van.
Viszont
- főztem hagymakrémlevest, és közepesre értékelem az eredményt. A konyhában és az előszobában terjengő illatokat kitűnőre. Amúgy is nagyon szeretem a kajaillatot a lakásban, de eeeez...
- megérkezett a kesztyűm és a fényképzőgépem akkutöltője. Ezeket Skóciában hagytam, egyiket sem direkt, de mindkettő szomorúságot okozott, mert féltem, hogy fázni fog a kezem (egyszer sem fázott, tök meleg van), és ha nem tudok fényképezni, akkor nekem rossz. És akkor Gergő fogta, ilyen műanyag zacskóra hasonlító borítékba tette ezeket, megcímezte a borítékot a saját kezével, aztán feladta nekem, és a postás ma kihozta, és mivel nem reagáltam a csengőre (ezt nem direkt csinálom, csak csukott szobaajtó mellett nem hallom meg), a bejárati ajtóm kilincsére kötözte. Gergő tök figyelmes egyébként (néha nem, de azért többször igen), mert én még észre sem vettem, hogy nincs meg a töltő, amikor ő már tudta, hogy szomorú leszek, ha rájövök, és elindította felém. Azt mondta, annyit fényképezek, hogy sejtette, hogy nem fogok jól reagálni arra, ha hirtelen majd nem tudok fényképezni. Néha kicsit izgulok, vajon én is figyelmes vagyok-e. De biztos igen, sokszor mondta már magától, hogy többek között azt szereti bennem, hogy figyelmes vagyok.
- este voltam moziban, megnéztem a Liza, a rókatündér című filmet (dugig megtelt a Karády-terem a Corvinban), és nagyon ajánlom annak, aki még nem látta. Tündéri aranyos, még ha kicsit véres is. Fogok írni róla, és lehet, hogy újra is fogom nézni.
- megfejtettem azt a rejtélyt, hogy miért vagyok képtelen felébredni a mobilomra. Azt szoktam csinálni, hogy az első csörgésnél szundit nyomok, és a másodiknál vagy a harmadiknál felkelek. Csak most azt a viccet találta ki a telefonom, hogy teljesen mindegy, a szundi vagy a kikapcsolás felé húzom-e el a képernyőn a bigyulát, ő fogja és kikapcsolja az ébresztést, illetve közli, hogy majd 24 óra múlva megint szól. Az már kicsit késő. A megoldásra még nem jöttem rá, de majd töprengek rajta sokat, hátha.
- nem mentem el futni, pedig akartam, de annyira szörnyű izomlázam van a vádlimban az első Krisz-féle edzéstől, hogy lépni is alig tudok, főleg lépcsőn lefelé, úgyhogy nem sok értelmét láttam megpróbálni futni. Máshol amúgy nincs izomlázam, ami azt mutatja, hogy szépen szinten tartottam magam az elmúlt nyolc hónapban, csak nem ugráltam eleget. Elégedett vagyok. Meg még azt is megfigyeltem, hogy akkora bicepszem nőtt, hogy hűha. Az biztos a kettlebell miatt van.
de örülök, hogy neked is tetszett a Liza!! :) elég megosztó az ismerőseim között, ráadásul az enyémhez hasonló ízlésűek között is 50-50% a tetszési arány. és akiknek nem tetszett, azoknak nagyon nem...
VálaszTörlésEz azért is érdekes, mert a kritikusoknak viszont nagyon tetszett. Mit mondanak azok az ismerőseid, akiknek nem jött be, mi a baj vele?
Törlés