Liza, a rókatündér

Ez sem új film már, egy hónapja megy, mégis tele volt a moziterem a tegnap esti vetítésen.

Előzetes

Liza, a végtelenül, szinte már fájdalmasan naiv, 30 éves ápolónő Csudapesten él, ránézésre az 1970-es évek kissé kiforgatott változatában, és nagyon keresi a szerelmet. Mániája Japán, egyetlen barátja történetesen egy japán énekes, Tomy Tani szelleme. Valamilyen furcsa okból kifolyólag a lány körül csak úgy hullanak az emberek, ami meggyőzi Lizát arról, hogy ő egy rókatündér* - az eredeti rókatündérek a nasui erdőben élnek, és ha valakit megszeretnek, az meghal, végül pedig a rókatündérek önkezükkel vetnek véget az életüknek, mert nem bírják ezt elviselni.

A rókák a japán mitológia fontos szereplői, akik általában női alakot öltenek, és így járnak túl a férfiak eszén. Van róluk egy jó kis összefoglaló angolul, és bár Wikipedia, elég sok forrásból rakták össze, szóval nagyon nagy hülyeségek talán nincsenek benne. Itt egy másik leírás magyarul, igaz ebben nincsenek hivatkozások. A Japán regék és mondák című kötetben két szekciót is szenteltek a rókáknak, és találtam egy rókatündéres mesét is magyar fordításban, ami szerintem abban a könyvben is benne van, de a könyvet nem találom, úgyhogy ez így elsőre passz.

A film nekem túlságosan véres, én nem bírom az ilyesmit, de közben annyira szürreális és annyira humoros, hogy csak néha kaptam frászt. Minden szereplő a helyén van, ahogy minden beszólás és geg is. Reviczkytől még új szólás-mondásokat is tanulhatunk ("Néma gyereknek a kurva anyja"). Nehéz elképzelni, milyen lett volna ez a film sima szerelmes filmként, a rókatündéres szál nélkül, pláne, ha napjainkban játszódott volna, mindenesetre nagy szerencse, hogy úgy alakult, ahogy.

A zenéje is tök retró és tök jó.

Például a Dance, Dance, Have A Good Time:


Meg a finn western:



Nagyon kedves, nagyon szerethető, nagyon vicces, csupa nagyon jó színész szerepel benne, és nagyon megérdemli a sikereket, amiket eddig elért. Nézzétek meg, nagy baj nem lehet belőle.


*A történetről amúgy a Practical Magic, avagy Átkozott boszorkák jutott eszembe, ahol szintén egy olyan nő a főszereplő, akin átok ül - akibe beleszeret, az meghal.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Az utolsó hónapom

kezdődik itthon, aztán visszamegyek dolgozni, és feltehetőleg soha többet nem leszek már GYES-en. Ez némi szomorúsággal tölt el, meg rám is ijeszt, hogy az itthoni dolgokat most kell elrendezni, később talán már nem lesz időm munka mellett. Tomival úgy gondoltuk, két vagy három gyerekünk lesz. Ő viccesen szokta mondani, megnézzük, milyen a kettő, és, ha nagyon rosszak, akkor nem vállalunk harmadikat. Én gyerekkorom óta éreztem, hogy két lányom lesz, de lehetett volna szó harmadikról. Nem rosszak egyáltalán a hölgyek, de, ahogy mondani szoktam nekik, el lehet itt fáradni elég alaposan minden nap. Hiszti hiszti hátán, minden azonnal kell, a késleltetés gyakorlás alatt áll. Aztán vannak a remek ötletek, pl. ma, amikor fél kiló liszttel sikerült beteríteni a fél nappalit - oké, felsöpört utána a főkolompos, de engem eléggé lefárasztott a látvány, már csak azért is, mert sokszor elmondtam már, hogy nem főzhetnek játékból igazi hozzávalókkal az igazi fazékban. Szórakoztatás plusz házimunka,
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk