A csodákról

Tegnap este M. L. előadásán jártam, aki tavaly megjelent könyvét mutatta be egy előadás formájában. Lehetett foglalni ülő- és állóhelyeket, és bár nekem már csak állóhely jutott a jelentkezésnél, végül én is ülhettem. A helyszínként szolgáló előadóban a fal mellé tolták a padokat, így aztán akinek szék nem jutott, az is le tudott ülni.

M.L.-hez jártam egy félévet pszichológia előadásra. Nem emlékszem már, mi volt a tanegység címe, de az emberi gondolkodásról szólt, és az egyik könyve köré épültek a témák. Nagyon szerettem az előadásokat, és ezzel mások is így voltak. Meglepően sokan eljöttek mindegyikre, pedig szerdánként fél 7-től 8-ig tartotta őket, ha jól emlékszem, ami annyira nem csábító időpont. A vizsga írásbeli teszt volt, és azt mondta, négyes csoportokban oldjuk meg, beszéljünk meg minden kérdést. Ezen nagyon megdöbbentem, és nem is éreztem úgy, hogy vizsgázom, viszont jó élmény volt másokkal átbeszélni a különböző kérdéseket, megtudni egymás véleményét különböző dolgokról. Mivel ez egy előadás volt, erre a félév során az óra keretei között nem nyílt lehetőség.

Egyébként is nagyon szimpatikus nekem M.L. Nagyon okos, van humora, és még a Balaton-átúszásra is jár. Bizony, legutóbb ott futottam össze vele két éve nyáron, és amikor kikerültek az eredmények a netre, akkor még azt is megtudtam, hogy kb. húsz éve eljár az eseményre. Az azért valami.

Amikor megláttam, hogy most ugyanő fog beszélni a Lágymányosin, nem volt kérdés, elmegyek-e. Érdemes is volt ott lenni.

Az elején őszintén szólva nem értettem, miről van szó. Mármint azt értettem, amit M. L. mondott, csak azt nem láttam át, hogyan kapcsolódik ez a címhez, a csodákhoz. Aztán egy idő után meglett a kapocs, és onnantól még jobban élveztem az előadást. Ez most nem pszichológia, inkább matematika volt, és azt vetette fel, hogy a világban bekövetkező váratlan, logikátlannak tűnő események is illenek valamiféle rendszerbe, azok is kiszámíthatóak, kiszámolhatóak, csak még nem tudjuk, hogyan, mert nem tudunk eleget a világról, ezért aztán kiszámíthatatlanok. Ilyen értelemben nincs csoda, nincs váratlan esemény, csak foghíjas tudás. Nagyon érdekes feltevés. Mint az előadás elején a kérdések: Átlagosan milyen magas egy 2 méternél magasabb ember? Átlagosan hány éves egy 90 évesnél idősebb ember? Hmm.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai