Taktikát kell váltani

Alapvetően az lenne a megoldás, hogy mostantól csak én számítok, és semmiben sem kedvezek a pasinak, kedvezzen ő nekem, de ez akkora köcsögség, hogy képtelen lennék rá. Az viszont talán járható, hogy mostantól az esetleges jelöltek az első rossz mozdulatnál repülnek. Levi például az első randi előtt, amikor felhívott, hogy egy órával később találkozzunk, mert váratlanul ünnepelnie kell a focis haverokkal, mert egyikük eljegyezte a barátnőjét. Ekkor kellett volna mondani, hogy ne siessen, sörözzön csak nyugodtan, a számomat meg törölje. Mert ha megbeszéljük, hogy ekkor randi, akkor oldja meg, hogy ott legyen, ha fontos vagyok. Ha nem tud ott lenni, nem is fontos neki, hogy ott legyen. T. például akkor repülhetett volna, amikor másodszor mondta olyan filmre, amit én szerettem volna megnézni, hogy azt ő nem nézi meg, mert biztos gagyi. Aki ennyire képtelen a másikért megtenni dolgokat, hogy az életéből nem tud másfél órát rászánni mondjuk egy Grand Budapest Hotelre, az nagyobb dolgokban is pont le fogja szarni, mit szeretne a másik. Szóval lapát. Majd mantrázom ezt sokat. Nem fogok várni, nincs többet olyan, hogy idő kell neki, hogy kinyíljon, én nem fogom törni magam senkiért, csak azért, aki előbb bebizonyítja, hogy megérdemli. Keménynek kell lenni, basszus, nincs mese, mert így csak a szerencsétleneket fogom ki, nekem meg normális pasira van szükségem most már, aki értékel meg tisztel, ahogy Annunciata is mondta egy tegnapi kommentben. A szerencsétlenek meg keressenek narancssárga fejű, buta lányokat, ha úgyis ez a kimondott vágyuk, és hagyjanak engem békén. Anyu szerint amúgy ezt T. bántásnak szánta, ahogy Levi is bántott, sőt a korábbi kapcsolataim vége felé is egy csomó mindent bántásnak szántak. Szerinte az önbizalmamat próbálják ilyenkor megtépázni. Ez is elgondolkodtató. Mindenesetre ez most T-nek nem sikerült, mert amikor elmondta, hogy ő király pasi, akkor bennem a következő gondolat ébredt: Tudod, mit, cseszd meg? Én meg király csaj vagyok, aki foglalkozik másokkal, érzékeny mások hangulataira, érzéseire, problémáira, akinek fontos, hogy a másiknak jó legyen, ezért még idétlen szuperhősös filmeket és Trónok harcát is néz, akivel kb. mindenről lehet beszélgetni, még a programozásról is, pedig ahhoz nem ért, de fel tudja fogni, amit mondanak neki a témáról, és tud is reagálni, ráadásul rengeteg érdekes programötlete van, nem mellesleg tud főzni. Te ehelyett szeretnél egy szolizott, buta lányt, akivel majd napestig beszélgethetsz a műkörmökről meg az éppen aktuális szappanoperáról? Egészségedre váljék!

Igen, dolgozik bennem az új könyv. Mind a tizenöt oldal, amit eddig olvastam belőle. Mi lesz még itt?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai