Helyzetjelentés
Nem nagyon van kedvem mostanában semmihez, például írni sem.
1. Van egy fiú, aki a netes ismerkedés szakaszában nagyon tetszett, nagyon úgy tűnt, hogy akkor én meg is találtam azt, akit keresek, majd a személyes találkozón kiderült, hogy nem. És nem vele van a baj, ő pont olyan, mint amilyen neten is volt, egyszerűen bennem nem indult el semmi. Ez kva igazságtalan, valamint nyomasztó és ijesztő.
2. Van egy fiú, aki szimpatikus is lehetett volna, aztán megkérdezte, hogy akkor én minden angol szót tudok-e. Ez engem elszomorított. Talán a kérdés éretlensége lehet az ok, vagy nem tudom.
3. Van egy fiú, akiről írtam már múlt héten is, mint eddigi legérdekesebb randialanyról. A randi nagyon nem volt jó, de neki tetszettem, ezért egy hétig írogatott, hogy de mégis találkozzunk, meg ne féltékenykedjek*, meg ilyen hülyeségek. A történet eddigi csúcspontja, hogy ma fel is hívott, és szóban kezdett győzködni, meg ilyeneket mondott, hogy ő el tud tekinteni mindattól, amit az elmúlt héten írtunk egymásnak, meg attól is, hogy firtattam, miket írt a volt barátnőjének (egyetlen szóval sem kérdeztem, viszont megírtam neki, hogy engem nem érdekel, kivel levelezik, mivel ő maga sem érdekel), aztán egy ponton Szandinak szólított (ez a volt barátnő, itt már hangosan röhögtem), és holnap 5-kor ráér találkozni velem. Én meg erre elmondtam, hogy azt szeretném, ha békén hagyna, nem hívna fel, nem írna, nem keresne semmilyen módon, hanem elfogadná, hogy az a szomorú helyzet állt elő, hogy neki tetszem, de ő nekem nem, és továbblépne, keresne másik lányt. Erre közölte, hogy alszik erre egyet (?!), és holnap megírja a döntését (?!). Ehhez képest fél órán belül megírta a döntését: találkozzunk, mert ő érez irántam valamit. Én meg azt a stratégiát választom, hogy nem reagálok. Se e-mailre, se telefonra, se semmire. Hagyjon engem békén! Nekem nincs szükségem erre, én nem akarok sérült pasikkal foglalkozni, és most már egy normálisat szeretnék, mint az egyes pontban említett, csak olyat, aki iránt tudom azt érezni, amit kell.
4. Van még Levi is, aki szintén keres időnként, hogy találkozzunk, és egyszerűen nem értem, mit akar, és miért nem érti meg, hogy azt, amit ő akar, én nem akarom, és mivel ő meg nem akarja azt, amit én akarok, legjobb, ha békén hagyjuk egymást.
Elkeserítő és nyomasztó. Kilátástalannak érzem a helyzetemet.
*Srác: "Elkezdtem levelezni az exbarátnőmmel." Én: "Sok sikert az újrakezdéshez!" Konklúzió: féltékeny vagyok.
1. Van egy fiú, aki a netes ismerkedés szakaszában nagyon tetszett, nagyon úgy tűnt, hogy akkor én meg is találtam azt, akit keresek, majd a személyes találkozón kiderült, hogy nem. És nem vele van a baj, ő pont olyan, mint amilyen neten is volt, egyszerűen bennem nem indult el semmi. Ez kva igazságtalan, valamint nyomasztó és ijesztő.
2. Van egy fiú, aki szimpatikus is lehetett volna, aztán megkérdezte, hogy akkor én minden angol szót tudok-e. Ez engem elszomorított. Talán a kérdés éretlensége lehet az ok, vagy nem tudom.
3. Van egy fiú, akiről írtam már múlt héten is, mint eddigi legérdekesebb randialanyról. A randi nagyon nem volt jó, de neki tetszettem, ezért egy hétig írogatott, hogy de mégis találkozzunk, meg ne féltékenykedjek*, meg ilyen hülyeségek. A történet eddigi csúcspontja, hogy ma fel is hívott, és szóban kezdett győzködni, meg ilyeneket mondott, hogy ő el tud tekinteni mindattól, amit az elmúlt héten írtunk egymásnak, meg attól is, hogy firtattam, miket írt a volt barátnőjének (egyetlen szóval sem kérdeztem, viszont megírtam neki, hogy engem nem érdekel, kivel levelezik, mivel ő maga sem érdekel), aztán egy ponton Szandinak szólított (ez a volt barátnő, itt már hangosan röhögtem), és holnap 5-kor ráér találkozni velem. Én meg erre elmondtam, hogy azt szeretném, ha békén hagyna, nem hívna fel, nem írna, nem keresne semmilyen módon, hanem elfogadná, hogy az a szomorú helyzet állt elő, hogy neki tetszem, de ő nekem nem, és továbblépne, keresne másik lányt. Erre közölte, hogy alszik erre egyet (?!), és holnap megírja a döntését (?!). Ehhez képest fél órán belül megírta a döntését: találkozzunk, mert ő érez irántam valamit. Én meg azt a stratégiát választom, hogy nem reagálok. Se e-mailre, se telefonra, se semmire. Hagyjon engem békén! Nekem nincs szükségem erre, én nem akarok sérült pasikkal foglalkozni, és most már egy normálisat szeretnék, mint az egyes pontban említett, csak olyat, aki iránt tudom azt érezni, amit kell.
4. Van még Levi is, aki szintén keres időnként, hogy találkozzunk, és egyszerűen nem értem, mit akar, és miért nem érti meg, hogy azt, amit ő akar, én nem akarom, és mivel ő meg nem akarja azt, amit én akarok, legjobb, ha békén hagyjuk egymást.
Elkeserítő és nyomasztó. Kilátástalannak érzem a helyzetemet.
*Srác: "Elkezdtem levelezni az exbarátnőmmel." Én: "Sok sikert az újrakezdéshez!" Konklúzió: féltékeny vagyok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése