Daniel Glattauer: Der Weihnachtshund

Három okból vettem meg ezt a könyvet: mert karácsonyi, mert kutyás, és mert németül van, én meg lassan elfelejtek németül, annyira nem használom semmire a nyelvet. A hab a tortán az volt, amikor rájöttem, hogy ez egy adventi naptár: december 1. és 24. között minden napra jut egy fejezet.



Max, Katrin és Kurt története ez. Max és Katrin magányosak, egyik sérültebb, mint a másik – na jó, Max sokkal-sokkal sérültebb. Kurt meg Max kutyája, és pillanatok alatt belopta magát a szívembe, pedig aztán nem sok mindent csinál: fekszik és alszik. De az elbeszélő ironikus, sőt néhol egyenesen cinikus megjegyzései után nem lehet nem szeretni ezt a kis állatot. A sztori két lábon járó szereplői nem fogtak meg annyira, sőt Max kifejezetten taszított egy-két húzásával, de persze csak eljutottunk a happy endig, ha rögös úton is. Kedvem lenne megjelölgetni a Kurtról szóló részeket, és időnként újraolvasni őket, mert könyvön hangosan nevetni bizony jó :)

Jó volt ezzel a könyvvel várni a karácsonyt, és sikerélmény, hogy mégsem felejtettem el a németet, mert simán ment az olvasás. Amúgy van belőle film, de nem biztos, hogy meg merem nézni. A könyv mindenesetre négy csillagot kapott.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai