Egy átstresszelt és -szomorkodott hétvége margójára
Eddig sikerült tartani az újévi fogadalmamnak azt a részét, hogy amíg az ünnepek előtti önmagamat nem látom a tükörben, addig minden nap mozgok. Elsején Béres Alexandra, másodikán pilates (választ kaptam a dec. 27. óta kínzó kérdésre: igen, még mindig megy a nyújtott lábbal ülésbe felgördülés, és ezért büszke vagyok magamra), harmadikán futás, negyedikén Cindy Crawford, ötödikén pilates. Ötödikére futást terveztem, de - részben talán azért, mert vasárnap volt - nem bírtam kivakarni magam az ágyból fél 8-kor, utána meg már nem volt lehetőségem kimenni a szigetre, mert a legközelebbi olyan időpontban, amikor itthon voltam, már sötétedett, és én nem futok a Margitszigeten sötétben, nem érdekel, ki van-e világítva körbe a pálya. A pilates másodszor jobb volt, mint először, amit elsőre nem értettem, de aztán rájöttem, hogy ez azért van, mert harisnyás lábbal sokkal könnyebb tartani egy csomó pózt, mint melegítőgatyással. Ezt meg is jegyzem, és az itthoni pilates öltözéke ezentúl a harisnya plusz póló kombó. Nem lehet jönni nézőnek. Ej, de humoros vagyok, pedig nem sok okom van rá. Mindenesetre vasárnap este már az ünnepek előtti önmagamat kezdtem látni a tükörben, aminek azért örülök, mert ma nem valószínű, hogy lesz időm mozogni, kivéve, ha az lesz, amitől tartok, és szabad marad az estém.
Vasárnap azért voltam olyan sokáig távol az otthon melegétől, hehe, mert masszázsra mentem az egyik újdonsült barátnőmmel, aki Gy., és A Helyről ismerjük egymást, ahol ő dolgozott, én meg vásároltam, többnyire kakaót, már akkor is, bizony. Óbudára mentünk, ami nincs közel, és tök jó masszázst kaptunk, azt leszámítva, hogy a lábam alá tett, henger alakú párnától durván megfájdult az egy óra végére a csípőm, de hát mit is vártunk tőlem. Ettől eltekintve nagyon jólesett a nyomkodás, többször elakadt a lélegzetem, mert azért rátapintott egy-két problémára a pasi (mert pasi volt, igen, még sosem masszírozott férfi, mármint de, de csak párkapcsolati kedveskedésből, értitek). Egy nagy bajom volt: valami döbbenetes, mennyit beszélt. De komolyan. 11-re mentünk, és 3/4 12-kor kezdődött csak el Gy. masszázsa, aztán 3/4 1-kor az enyém, 3/4 2-kor befejeződött, és majdnem fél 3 volt, mire elindultunk, akkor is csak azért, mert elveszítve maradék nyugalmamat is megszólaltam, és azt mondtam, ne haragudjanak, nekem muszáj mennem, mert nekem nagyon sok munkám van. És ez így volt, mert a fordítást nagyon-nagyon csinálni kell. Siralmasan állok, ezért nem szabad hagyni, hogy az érzelmek beleszóljanak a szakmába, bizony. Azért 4-től, amikor végre nekiálltam (haza kellett még jutni, és ebédeltem is, mert az sem árt), 9-ig, amikor abbahagytam, lefordítottam 18 oldalt. Szombaton ugyanennyit, pénteken 17 volt az eredmény, vagyis három nap alatt 53 oldalt haladtam, ejha, az a könyv egyhatoda. És még hátra van a fele, de azért sem esem pánikba. Ki van ez találva, kérem: ha minden nap 15 oldalt fordítok másodikától kezdve, akkor január 16-án, ha csak 10 oldalt, akkor január 24-én befejezem a könyvet. Előbbi esetben két hetem lesz a tisztázásra, utóbbiban csak egy, de ez esetben kérni fogok a kiadótól egy hét haladékot, mert egy hét alatt nem lehet rendesen átnézni egy ilyen hosszú könyvet, és én nem fogok fércmunkát kiadni a kezemből.
Nagyjából ennyi volt a nap. Közben kilenc órán át szuggeráltam a telefont, hátha megérkezik a várva várt hívás, majd este 9-kor érkezett egy SMS, ami tökre nem töltött el boldogsággal, viszont utána a pilates légzéstechnikájának követését kissé megzavarta az időnként fel-feltörő zokogás. Aztán elmerültem a forró vízben, elolvastam Dickens harmadik ciripelését, jól elborzadtam tőle (majd lesz bejegyzés), és csodálatos módon megnyugodtam, plusz még egy SMS érkezett, amire ugyan azonnal küldtem választ, mégsem jött újabb SMS, de azért egy aprócska piros pontot csak megérdemel a küldő a sok-sok fekete után, amit az elmúlt héten gyűjtött. De majd akkor derül ki minden, amikor a ma estém szabad lesz vagy sem.
A tanulság ebből az, hogy tökre nem jól van kitalálva, hogy az embernek legyenek érzelmei, de ezt már szombaton is mondtam. Egyszerűen feleslegesen sok fájdalmat okoznak, ki kellene őket tépni, és elhajítani jó messzire, hogy vissza se találjanak. És igen, nagyon elegem van, és igen, 2014 eddig tökre nem bánik kesztyűs kézzel a lelkemmel, szerencse, hogy azt kívántam, kíméljen már egy kicsit, ha már 2013 így elbánt velem. De az is tanulság az elmúlt hét után, hogy kit érdekelnek a kívánságaim és kéréseim - legfeljebb engem.
Vasárnap azért voltam olyan sokáig távol az otthon melegétől, hehe, mert masszázsra mentem az egyik újdonsült barátnőmmel, aki Gy., és A Helyről ismerjük egymást, ahol ő dolgozott, én meg vásároltam, többnyire kakaót, már akkor is, bizony. Óbudára mentünk, ami nincs közel, és tök jó masszázst kaptunk, azt leszámítva, hogy a lábam alá tett, henger alakú párnától durván megfájdult az egy óra végére a csípőm, de hát mit is vártunk tőlem. Ettől eltekintve nagyon jólesett a nyomkodás, többször elakadt a lélegzetem, mert azért rátapintott egy-két problémára a pasi (mert pasi volt, igen, még sosem masszírozott férfi, mármint de, de csak párkapcsolati kedveskedésből, értitek). Egy nagy bajom volt: valami döbbenetes, mennyit beszélt. De komolyan. 11-re mentünk, és 3/4 12-kor kezdődött csak el Gy. masszázsa, aztán 3/4 1-kor az enyém, 3/4 2-kor befejeződött, és majdnem fél 3 volt, mire elindultunk, akkor is csak azért, mert elveszítve maradék nyugalmamat is megszólaltam, és azt mondtam, ne haragudjanak, nekem muszáj mennem, mert nekem nagyon sok munkám van. És ez így volt, mert a fordítást nagyon-nagyon csinálni kell. Siralmasan állok, ezért nem szabad hagyni, hogy az érzelmek beleszóljanak a szakmába, bizony. Azért 4-től, amikor végre nekiálltam (haza kellett még jutni, és ebédeltem is, mert az sem árt), 9-ig, amikor abbahagytam, lefordítottam 18 oldalt. Szombaton ugyanennyit, pénteken 17 volt az eredmény, vagyis három nap alatt 53 oldalt haladtam, ejha, az a könyv egyhatoda. És még hátra van a fele, de azért sem esem pánikba. Ki van ez találva, kérem: ha minden nap 15 oldalt fordítok másodikától kezdve, akkor január 16-án, ha csak 10 oldalt, akkor január 24-én befejezem a könyvet. Előbbi esetben két hetem lesz a tisztázásra, utóbbiban csak egy, de ez esetben kérni fogok a kiadótól egy hét haladékot, mert egy hét alatt nem lehet rendesen átnézni egy ilyen hosszú könyvet, és én nem fogok fércmunkát kiadni a kezemből.
Nagyjából ennyi volt a nap. Közben kilenc órán át szuggeráltam a telefont, hátha megérkezik a várva várt hívás, majd este 9-kor érkezett egy SMS, ami tökre nem töltött el boldogsággal, viszont utána a pilates légzéstechnikájának követését kissé megzavarta az időnként fel-feltörő zokogás. Aztán elmerültem a forró vízben, elolvastam Dickens harmadik ciripelését, jól elborzadtam tőle (majd lesz bejegyzés), és csodálatos módon megnyugodtam, plusz még egy SMS érkezett, amire ugyan azonnal küldtem választ, mégsem jött újabb SMS, de azért egy aprócska piros pontot csak megérdemel a küldő a sok-sok fekete után, amit az elmúlt héten gyűjtött. De majd akkor derül ki minden, amikor a ma estém szabad lesz vagy sem.
A tanulság ebből az, hogy tökre nem jól van kitalálva, hogy az embernek legyenek érzelmei, de ezt már szombaton is mondtam. Egyszerűen feleslegesen sok fájdalmat okoznak, ki kellene őket tépni, és elhajítani jó messzire, hogy vissza se találjanak. És igen, nagyon elegem van, és igen, 2014 eddig tökre nem bánik kesztyűs kézzel a lelkemmel, szerencse, hogy azt kívántam, kíméljen már egy kicsit, ha már 2013 így elbánt velem. De az is tanulság az elmúlt hét után, hogy kit érdekelnek a kívánságaim és kéréseim - legfeljebb engem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése