Szenteste

Sokat-sokat aludtam, 24 óra alatt összesen 18 órát. Ezt nem dicsekvésképpen mondom, csak azért, mert engem megdöbbentett. Ilyen talán csecsemőkoromban lehetett utoljára.

Délelőtt feldíszítettem a fát, aztán becsomagoltam az ajándékok egy részét, majd 3-ra átmentem anyuékhoz. Ott anyuval feldíszítettük azt a fát is, aztán megterítettünk. Vacsorára volt minden földi jó: halászlé, borleves (ebből nem ettem), töltött káposzta, töltött karaj, egyben sült fasírt, krumplisaláta, majonézes kukoricasaláta, a dédnagymama receptje alapján készült csokitorta, mézes zserbó, gyümölcskenyér, pogácsa, csokis szívecske. Ezek mindegyikét megkóstoltam, mármint persze a borlevest kivéve, de mindegyiket csak nagyon kis adagban, így nem lettem rosszul. Vacsora után jött a Jézuska, és idén is nagyon bőkezű volt. Olyan szerencsések vagyunk, de tényleg...

9-kor jöttem haza, és még itthon is várt rám egy csomag, mégpedig a molykarácsonyi. És két könyvet kaptam az angyalkámtól, amin nagyon meglepődtem. Ráadásul volt még abban a csomagban könyvjelző, szép képeslap szép szöveggel, tea, cukorka, szaloncukor. Annyira jó :)

Aztán beszélgettem Gergővel, akinek az idei karácsony nem annyira könnyű, mert Skóciában tölti család nélkül, majd megnéztem a Reszkessetek, betörők! második részét. Szerencsére régi szinkronnal sikerült, aminek nagyon örültem, mert tavaly az újba futottam bele, és az egészen pocsék. Lehet, hogy csak azért, mert ezekkel a hangokkal és ezekkel a szövegekkel szoktam meg a filmet, de akkor is.


Az én fám


Anyuék fája



Anyu barkácsolta édességbolt







Molykarácsony

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai