Borfesztivál és ismerkedés
Vallettában van csütörtöktől vasárnapig, mi tegnap este mentünk el rá a pénteki couchsurfinges csoporttal, plusz a lakótársammal, Paolóval. Jó kis program volt, és még én is találtam nekem való bort. Vicces, hogy bár nem voltam részeg, csak kellemesen spicces, ennyitől is el tudtam jutni oda, hogy "soha többet nem iszom". Talán azért, mert furcsán érzem magam így utána, és mert nem tudtam aludni. 4-kor feküdtem, 6-kor felébredtem, 11-ig bármit csináltam magammal, nem bírtam visszaaludni, 11-kor végre igen, és akkor 2-kor ébredtem fel legközelebb, és egész nap olyan vagyok, mint egy elvarázsolt molylepke, kóválygok összevissza, nem tudok figyelni, satöbbi. És mondom, nem voltam részeg, nem vagyok másnapos se, semmi, csak ez, hogy így felborult az alvásom, szétcsapta az egész napomat.
Ma délelőtt írt a pénteki Couchsurfingen megismert olasz fiú, Marco, akivel szimpatikusak voltunk egymásnak, hogy lemegyünk-e a partra este. Írtam, persze, jó-e neki 6 körül a Fortizza (egy étterem Sliemában) előtt. Én arra a partszakaszra járok, az tetszik a legjobban. Visszaírta, oké, legyen, akkor ott találkozunk 6-kor. Oda is mentem, nem volt ott. Vártam összesen 25 percet, gondolván, messziről jön, hátha nem jön a busz, vagy valami. 18:25-kor aztán úgy éreztem, én nem fogok ott állni egész este, és lementem a partra. Úsztam egyet, aztán kifeküdtem száradni, majd amikor simán elaludtam a közepesen kényelmetlen pózban, úgy éreztem, ez azt jelenti, hogy ideje hazajönni. Így is tettem. Gondoltam, megírom majd Facebookon a srácnak, hogy nem tudom, mi történt, én ott voltam, sajnálom. Na, több üzenet is várt tőle. 6-kor írt, hogy ő ott van a Fortizzánál, a parton, a vízimentők mellett. Néztem nagy, kerek szemekkel, mert pénteken már szóba került, hogy nekem itt nincs okostelefonom, nincs netem, valamint halvány lila gőzöm sincs, mégis mi a fenéről beszél, amikor a vízimentőket említi, egyszerűen fogalmam sincs, hogy ők hol vannak ott a parton. Ezt meg is írtam neki, meg azt is, hogy nekem nincs netem a mobilomon, SMS-t tud írni legfeljebb. Erre válaszolt is azonnal, hogy ő most jön föl a partról, találkozunk-e valahol. Gondoltam, miattam jött el idáig Vallettából, hát akkor találkozzunk. Mondom, legyen a Manwel Dimech komp felőli vége, ott tuti megtaláljuk egymást. Küldtem még térképet is, hogy pontosan hol találkozzunk, helyeselt, hogy oké, akkor ott. Persze nem ott volt, hanem az út túloldalán, a kikötőnél. Basszus, mennyire nehéz már ezzel a pasival :O Kérdezte, mit csináljunk, mondtam, sétálhatunk például, erre ő, hogy ő éhes, menjünk étterembe. Nem örültem, na. Kérdezte, éhes vagyok-e, mondtam, nem, 6 után nem szoktam már enni. Erre ő, hogy nem baj, majd akkor nézem, ahogy ő eszik. Ez már fura volt, de lett még furább is. Attól állt fel végleg a hátamon a szőr, ahogy a pincérnőkkel viselkedett. Nehezen viselem, és indokolatlannak is érzem, ha valaki paraszt módon bánik azzal, aki egy üzletben/étteremben/bárhol kiszolgálja. Marco többnyire csak mutogatott a lányoknak, ritkán szólt hozzájuk, és amikor pl. egészségére kívánták az ételt, nem reagált semmit, nem köszönte meg, ahogy azt sem, amikor kihozták az ételt. Nagyon nehéz vele kommunikálni, mert iszonyú erős akcentussal és nem túl jól beszél angolul, és arra gondolok, talán észre sem veszi, sokszor milyen gázul hangzanak dolgok, amiket mond. Pl. azért azt mondani a pincérnőnek, hogy "I order this and that", az szerintem ciki. Aztán végül még borravalót sem hagyott, az utolsó 50 centest is eltette. Nem mintha ítélkezni akarnék, csak ez nekem furcsa, én azt tanultam, hogy ha kedvesek velünk, akkor hagyunk borravalót.Amúgy ő is furcsán érezte magát velem, legalábbis úgy tűnt, érzékeli, hogy feláll a hátamon a szőr, és nem érti, és ettől megijedt. Szóval a lényeg, hogy ez nem volt egy jól sikerült este. Mondjuk, legalább nem sűrűn fog ismétlődni, mert ő csak nyaralni van itt. Azért eszembe jutott a legutóbb fordított könyvem, amiben az az okosság szerepelt, hogy a nulladik pillanatban meg lehet állapítani a másik emberről, jó lenne-e vele együtt lenni vagy sem, mert az első benyomás gyakran nem hazudik. Én például nehezen viselnék magam mellett egy olyan pasit, aki lekezelően bánik másokkal.
Naplemente Valletta kapujánál
A túloldalon már feljött a hold
Bejárat: venni kell egy borospoharat, és onnantól kezdve zárásig annyi bort iszol, amennyit csak szeretnél
Felső Barakka-kertek
Szintén
:)
Sajttál
Az este Vallettában 4-kor kezdődik
:)
Jia Wei (maláj), Franzi (német), Laura (spanyol) és én
Ez is én
A csapat - a legelöl üldögélő srác a lakótársam, Paolo, a másik meg az ő barátja, Konstantin
Elég jól pörgött az üzlet szombaton a Mekiben (a fiúk meg csak odaálltak, amikor meglátták a kezemben a fényképezőgépet)
Ma délelőtt írt a pénteki Couchsurfingen megismert olasz fiú, Marco, akivel szimpatikusak voltunk egymásnak, hogy lemegyünk-e a partra este. Írtam, persze, jó-e neki 6 körül a Fortizza (egy étterem Sliemában) előtt. Én arra a partszakaszra járok, az tetszik a legjobban. Visszaírta, oké, legyen, akkor ott találkozunk 6-kor. Oda is mentem, nem volt ott. Vártam összesen 25 percet, gondolván, messziről jön, hátha nem jön a busz, vagy valami. 18:25-kor aztán úgy éreztem, én nem fogok ott állni egész este, és lementem a partra. Úsztam egyet, aztán kifeküdtem száradni, majd amikor simán elaludtam a közepesen kényelmetlen pózban, úgy éreztem, ez azt jelenti, hogy ideje hazajönni. Így is tettem. Gondoltam, megírom majd Facebookon a srácnak, hogy nem tudom, mi történt, én ott voltam, sajnálom. Na, több üzenet is várt tőle. 6-kor írt, hogy ő ott van a Fortizzánál, a parton, a vízimentők mellett. Néztem nagy, kerek szemekkel, mert pénteken már szóba került, hogy nekem itt nincs okostelefonom, nincs netem, valamint halvány lila gőzöm sincs, mégis mi a fenéről beszél, amikor a vízimentőket említi, egyszerűen fogalmam sincs, hogy ők hol vannak ott a parton. Ezt meg is írtam neki, meg azt is, hogy nekem nincs netem a mobilomon, SMS-t tud írni legfeljebb. Erre válaszolt is azonnal, hogy ő most jön föl a partról, találkozunk-e valahol. Gondoltam, miattam jött el idáig Vallettából, hát akkor találkozzunk. Mondom, legyen a Manwel Dimech komp felőli vége, ott tuti megtaláljuk egymást. Küldtem még térképet is, hogy pontosan hol találkozzunk, helyeselt, hogy oké, akkor ott. Persze nem ott volt, hanem az út túloldalán, a kikötőnél. Basszus, mennyire nehéz már ezzel a pasival :O Kérdezte, mit csináljunk, mondtam, sétálhatunk például, erre ő, hogy ő éhes, menjünk étterembe. Nem örültem, na. Kérdezte, éhes vagyok-e, mondtam, nem, 6 után nem szoktam már enni. Erre ő, hogy nem baj, majd akkor nézem, ahogy ő eszik. Ez már fura volt, de lett még furább is. Attól állt fel végleg a hátamon a szőr, ahogy a pincérnőkkel viselkedett. Nehezen viselem, és indokolatlannak is érzem, ha valaki paraszt módon bánik azzal, aki egy üzletben/étteremben/bárhol kiszolgálja. Marco többnyire csak mutogatott a lányoknak, ritkán szólt hozzájuk, és amikor pl. egészségére kívánták az ételt, nem reagált semmit, nem köszönte meg, ahogy azt sem, amikor kihozták az ételt. Nagyon nehéz vele kommunikálni, mert iszonyú erős akcentussal és nem túl jól beszél angolul, és arra gondolok, talán észre sem veszi, sokszor milyen gázul hangzanak dolgok, amiket mond. Pl. azért azt mondani a pincérnőnek, hogy "I order this and that", az szerintem ciki. Aztán végül még borravalót sem hagyott, az utolsó 50 centest is eltette. Nem mintha ítélkezni akarnék, csak ez nekem furcsa, én azt tanultam, hogy ha kedvesek velünk, akkor hagyunk borravalót.Amúgy ő is furcsán érezte magát velem, legalábbis úgy tűnt, érzékeli, hogy feláll a hátamon a szőr, és nem érti, és ettől megijedt. Szóval a lényeg, hogy ez nem volt egy jól sikerült este. Mondjuk, legalább nem sűrűn fog ismétlődni, mert ő csak nyaralni van itt. Azért eszembe jutott a legutóbb fordított könyvem, amiben az az okosság szerepelt, hogy a nulladik pillanatban meg lehet állapítani a másik emberről, jó lenne-e vele együtt lenni vagy sem, mert az első benyomás gyakran nem hazudik. Én például nehezen viselnék magam mellett egy olyan pasit, aki lekezelően bánik másokkal.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése