Betanítás, csapatépítés
Ma már tudok rendesen mozogni a hétfői kettlebell után, lassan elmúlik az izomlázam. Persze az lenne jó, ha nem elmúlna, hanem ledolgoznám, na de az még várat magára egy kicsit, mondjuk addig, amíg hozzájutok az első fizetésemhez, és megveszem a step padot, amit már mikor megígértem magamnak :) Merthogy ma megkaptam az első fizetést, bankszámla hiányában egyelőre csekken, amit majd a bankban lehet beváltani. Én nem tudom, hogyan számoltak, de lényegesen több pénzt kaptam, mint amire egy heti tréning után számítottam. Szóval bőven lesz step pad meg lakbér meg ki tudja, még mi. Spórolás most még nem sok, de ha ügyes vagyok, még akár az is. Egy kevés.
Antjénak nehéz így, hogy két kezdőt is kapott a nyakába, ráadásul nemcsak a mi e-mailjeinket kell egyesével ellenőriznie, hanem még két-három másik, kvázi kezdőét is, szóval ez így durva neki. Ma már ő is látta, hogy ez így nem jó, ezért megkérte a férjét, Petert, aki szintén itt dolgozik, hogy segítsen neki. Mi Irinával fél 12-től voltunk bent (az első fél órában frissítette magát a Windows mindkettőnk gépén, óriási volt), Peter fél 4-re jött, és úgy nyitott, hogy minden németesnek hozott egy-egy jégkrémet. Hát, ez mennyire aranyos? Aztán elosztottak minket: Antje megkapta Irinát, én meg odaültem Peter mellé, és onnantól mindkettőnkre jutott egy-egy profi, így mi is többet tanultunk, meg nekik is egyszerűbb volt. Mindketten hatvan fölött vannak, nyolc éve élnek itt, és nagyon cukik, ahogy mindig mondják egymásnak, hogy Schatz (kincsem/drágám), meg gondoskodnak egymásról, pl. Peter mindig hoz Antjénak egy joghurtot és egy kávét, ahányszor elmegy pihenni. Peter úgy nyitott, amikor átvett, hogy semmi stressz, szépen, nyugodtan, lassan, ráérősen dolgozunk, látja rajtam, hogy Magyarországról jöttem, de tegyem le ezt, senki sem sürget, senki sem vár most még sokat tőlem, kezdő vagyok, amúgy is alig esik be egy-két e-mail, lazítsak. Hát, nem tudom, mennyire fog ez menni, miután én meg azt várom magamtól, hogy minél hamarabb minél többet tudjak tanulni, hogy aztán egyedül dolgozhassak, de majd igyekszem. Peter azért is laza, mert jóval több e-mailt ír óránként, mint amennyit elvárnak (ez 6 darab, ami nem csoda, iszonyú sok mindent meg kell nézni, mielőtt egyáltalán elkezdhetünk a szöveggel foglalkozni, csak a nyomozás van vagy 5-6 perc), ezért neki nem nézik, mennyit pihen, ezért ő óránként 10-15 percet is elvan az épület előtt az engedélyezett 5 helyett. Engem is erre bátorít, de hát ez annyira nem én vagyok, hogy nem fog tudni rászoktatni. Szóval jó volt így, hogy volt saját trénerem, aki csak velem foglalkozott, mert így végre összetett feladatokat is csinálhattam. Azt játszottuk, hogy megnyitottam az e-mailt, Peter megkérdezte, szerintem mit csináljunk, én elmondtam, ő meg vagy helyeselt, vagy korrigált, aztán együtt megírtuk az e-mailt. Vicces módon még így is volt olyan, amit Antje visszadobott, Peter oda is ment hozzá reklamálni azon nyomban :D Volt egy-két olyan eset is, amikor nem hagyta, hogy végigolvassam az e-mailt, csak mondta, hogy ez tök egyszerű, ezt és ezt fogjuk csinálni, de ez már a műszak vége felé volt, szerintem elfáradt, és azért akart sürgetni. Holnap is ugyanígy fogunk dolgozni, csak csere lesz, én Antjéval ülök majd, Irina meg Peterrel.
Fél 8-kor befejeztük a munkát, kivéve Petert, aki később jött, ezért éjfélig maradt. Nagyon komoly volt: az egyik éjféli kisbuszt odarendelték 8-ra, és az vitt minket bowlingozni Paceville-be. Nyelvenként kaptunk egy-egy pályát, szóval a németesek is együtt játszottak, a hollandosok és a skandinávosok is (ők nincsenek nyelvenként szétszedve). Engem laposra vertek a többiek, ami nem lepett meg, viszont az volt a jó, hogy senkit sem foglalkoztatott egy pillanatig sem, ki hogy áll, csak jól éreztük magunkat. Beszélgettem egy csomó emberrel, igaz, a felosztás miatt főleg a németesekkel, de azért megismerkedtem a nagyfőnökkel, aki egy teljesen aranyos lány, és a buli végén egy csomó embert hazavitt kocsival, pl. engem is. Számomra az lett volna logikus, hogy a cég pénzén bowlingozunk, de piát mindenki saját maga vesz, ehhez képest kaptunk fejenként három italkupont, amire egy pohár alkoholt vagy fél liter üdítőt adtak ki, mármint per kupon, és a főnök, Samantha már eleve azt mondta, hogy aki még akar inni, szóljon, van egy csomó kuponja. Volt még egy csomóféle kaja is, főleg mirelit dolgok kisütve, amik finomak lettek volna, csak nem túl friss olajban készültek, ezért volt egy kemény mellékízük, na nem mintha ezt bárkit is zavart volna, meg ott van az a mondás az ajándék lóval meg az ő fogával :) Ott volt a magyar kollegina, Judit is, és annyira jólesett végre valakivel magyarul beszélgetni, húúú...
Szóval tök jó napom volt, és még korán haza is értem, ráadásul kocsival, szavam nem lehet. Holnap 9-ig alszom, aztán fél 10-től 1-ig fordítok, aztán ebéd, (csendes)pihi, majd 3-ra munkahely, ott szülinapos péntek örömködéssel és sütivel, majd fél 4-től éjfélig munka Antjéval. És aztán még két nap hasonló nap, és lehet pihenni kettőt :)
Antjénak nehéz így, hogy két kezdőt is kapott a nyakába, ráadásul nemcsak a mi e-mailjeinket kell egyesével ellenőriznie, hanem még két-három másik, kvázi kezdőét is, szóval ez így durva neki. Ma már ő is látta, hogy ez így nem jó, ezért megkérte a férjét, Petert, aki szintén itt dolgozik, hogy segítsen neki. Mi Irinával fél 12-től voltunk bent (az első fél órában frissítette magát a Windows mindkettőnk gépén, óriási volt), Peter fél 4-re jött, és úgy nyitott, hogy minden németesnek hozott egy-egy jégkrémet. Hát, ez mennyire aranyos? Aztán elosztottak minket: Antje megkapta Irinát, én meg odaültem Peter mellé, és onnantól mindkettőnkre jutott egy-egy profi, így mi is többet tanultunk, meg nekik is egyszerűbb volt. Mindketten hatvan fölött vannak, nyolc éve élnek itt, és nagyon cukik, ahogy mindig mondják egymásnak, hogy Schatz (kincsem/drágám), meg gondoskodnak egymásról, pl. Peter mindig hoz Antjénak egy joghurtot és egy kávét, ahányszor elmegy pihenni. Peter úgy nyitott, amikor átvett, hogy semmi stressz, szépen, nyugodtan, lassan, ráérősen dolgozunk, látja rajtam, hogy Magyarországról jöttem, de tegyem le ezt, senki sem sürget, senki sem vár most még sokat tőlem, kezdő vagyok, amúgy is alig esik be egy-két e-mail, lazítsak. Hát, nem tudom, mennyire fog ez menni, miután én meg azt várom magamtól, hogy minél hamarabb minél többet tudjak tanulni, hogy aztán egyedül dolgozhassak, de majd igyekszem. Peter azért is laza, mert jóval több e-mailt ír óránként, mint amennyit elvárnak (ez 6 darab, ami nem csoda, iszonyú sok mindent meg kell nézni, mielőtt egyáltalán elkezdhetünk a szöveggel foglalkozni, csak a nyomozás van vagy 5-6 perc), ezért neki nem nézik, mennyit pihen, ezért ő óránként 10-15 percet is elvan az épület előtt az engedélyezett 5 helyett. Engem is erre bátorít, de hát ez annyira nem én vagyok, hogy nem fog tudni rászoktatni. Szóval jó volt így, hogy volt saját trénerem, aki csak velem foglalkozott, mert így végre összetett feladatokat is csinálhattam. Azt játszottuk, hogy megnyitottam az e-mailt, Peter megkérdezte, szerintem mit csináljunk, én elmondtam, ő meg vagy helyeselt, vagy korrigált, aztán együtt megírtuk az e-mailt. Vicces módon még így is volt olyan, amit Antje visszadobott, Peter oda is ment hozzá reklamálni azon nyomban :D Volt egy-két olyan eset is, amikor nem hagyta, hogy végigolvassam az e-mailt, csak mondta, hogy ez tök egyszerű, ezt és ezt fogjuk csinálni, de ez már a műszak vége felé volt, szerintem elfáradt, és azért akart sürgetni. Holnap is ugyanígy fogunk dolgozni, csak csere lesz, én Antjéval ülök majd, Irina meg Peterrel.
Fél 8-kor befejeztük a munkát, kivéve Petert, aki később jött, ezért éjfélig maradt. Nagyon komoly volt: az egyik éjféli kisbuszt odarendelték 8-ra, és az vitt minket bowlingozni Paceville-be. Nyelvenként kaptunk egy-egy pályát, szóval a németesek is együtt játszottak, a hollandosok és a skandinávosok is (ők nincsenek nyelvenként szétszedve). Engem laposra vertek a többiek, ami nem lepett meg, viszont az volt a jó, hogy senkit sem foglalkoztatott egy pillanatig sem, ki hogy áll, csak jól éreztük magunkat. Beszélgettem egy csomó emberrel, igaz, a felosztás miatt főleg a németesekkel, de azért megismerkedtem a nagyfőnökkel, aki egy teljesen aranyos lány, és a buli végén egy csomó embert hazavitt kocsival, pl. engem is. Számomra az lett volna logikus, hogy a cég pénzén bowlingozunk, de piát mindenki saját maga vesz, ehhez képest kaptunk fejenként három italkupont, amire egy pohár alkoholt vagy fél liter üdítőt adtak ki, mármint per kupon, és a főnök, Samantha már eleve azt mondta, hogy aki még akar inni, szóljon, van egy csomó kuponja. Volt még egy csomóféle kaja is, főleg mirelit dolgok kisütve, amik finomak lettek volna, csak nem túl friss olajban készültek, ezért volt egy kemény mellékízük, na nem mintha ezt bárkit is zavart volna, meg ott van az a mondás az ajándék lóval meg az ő fogával :) Ott volt a magyar kollegina, Judit is, és annyira jólesett végre valakivel magyarul beszélgetni, húúú...
Szóval tök jó napom volt, és még korán haza is értem, ráadásul kocsival, szavam nem lehet. Holnap 9-ig alszom, aztán fél 10-től 1-ig fordítok, aztán ebéd, (csendes)pihi, majd 3-ra munkahely, ott szülinapos péntek örömködéssel és sütivel, majd fél 4-től éjfélig munka Antjéval. És aztán még két nap hasonló nap, és lehet pihenni kettőt :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése