Gumimacik utoljára

Ma főleg itthon ültem és próbáltam fordítani, több-kevesebb sikerrel. Arra jöttem rá, hogy ha lenne végre munkám, ez is könnyebben menne, ami azért szívás, mert ha lesz munkám, akkor időből lesz kevesebb. De hát így vagyok összerakva. Azért nagyon igyekszem, nagyon szeretném mielőbb leadni a fordításomat. Amúgy meg folyton fáradt vagyok - ma pl. ledőltem délután fél órára, és egyszerűen nem bírtam kinyitni a szememet, amikor kelni kellett volna, úgyhogy végül másfél óra lett belőle. Szörnyű...

Utcakép, alján a tenger

Ryan kedvenc mondása itt is menő: "Ha fogsz nekem egy halat, ma már nem leszek éhes. Ha megtanítasz horgászni, mindig lesz mit ennem."

A virágok alatt kezdődik az utcánk

Oroszlános kopogtatónk van, bár azt nem tudom, minek, mert garantáltan nem hallja meg senki a kopogást... Viszont szép.

Még egy oroszlán, ezúttal egy kerítés tetején.

Ilyenből ezret látni, mert az itteniek nagyon vallásosak.

Végre találtam egy igazán jó szupermarketet! Nem magamtól, Panna ajánlotta, de nagyon örülök neki. A helyiek és az itt élő külföldiek többsége szerint a Lidlbe kell járni, de az a helyzet, hogy én már otthon sem szerettem a Lidlben kaját venni, és itt sem tetszik, ráadásul 20 perc buszozásra van, és ez így együtt nem annyira tűnik barátinak. Ez a másik viszont, a Tower, itt van kb. tíz perc sétára. Még gázgyújtót is találtam náluk, úgyhogy azonnal be is vásároltam egy jó kis gombapörkölthöz holnapra. Érdekes, hogy többek szerint ez a legdrágább bolt, amit csak találni lehet a környéken, míg a Lidl a legolcsóbb, pedig ahogy néztem, szinte minden ugyanannyiba kerül, mint a Lidlben, csak van, ami itt olcsóbb. Fura, de nem nagyon töprengek rajta, inkább örülök, hogy végre-végre megoldódott a kajabeszerzési problémám. Lehetne persze kisboltokba járni, de annyira végtelenül pesti vagyok, hogy nem tudok rászokni arra, hogy ezerféle boltból szerezzem be, amire szükségem van.

Képzeljétek, ma esett az eső Állítólag május óta ez volt a negyedik alkalom. Nem mondom, nem volt nagy zuhé, tartott vagy két percig, de akkor is meglepődtem. Eddig még felhőt sem láttam az égen.

Este kipróbáltam egy másik edzőtermet, ami kicsit messzebb van, mint a tegnapi, de még ide is el lehet jutni 20 perc sétával. Egy magyar lány tartott step órát, mégpedig koreografáltat, amire otthon is járok, és amit nagyon szeretek. A hely nagyon picike, egy garázsból alakították ki, így aztán pl. nincs öltöző, a mosdóban lehet átöltözni, ami elég fura nekem. Az óra nem volt rossz, de hát sehol sincs ahhoz képest, amit én otthon megszoktam, úgyhogy nem fogok rendszeresen járni. Könnyen lehet, hogy túl magasra tettem a lécet, de én akkor is olyan órát szeretnék, amilyen otthon van, Krisznél. Jövő kedden még megnézek egy másik termet, ami kb. három percre van ettől a maitól, és szintén kínál stepet, aztán ha az sem tetszik, veszek egy step padot, amint lesz munkám, és itthon, magamban fogok edzeni. Nagyon olcsó itt egy step pad, meg is lepődtem, kb. 4000 Ft-nyi euró.

Amikor hazaballagtam, láttam, hogy a konyhában ég a villany, úgyhogy bementem, és ott találtam Paolót, aki éppen vacsorát készített magának. Vagy egy órát beszélgettünk, míg evett. Hát, én most úgy örülök! Már kezdtem nyűgös lenni attól, hogy Claire gyakorlatilag nem áll szóba velem, igazán nagy szükségem volt arra, hogy valakivel végre beszélgethessek. Érdekeseket mondott, adott több tanácsot arra vonatkozóan, hogyan szerezhetek a lehető leghamarabb munkát, ezeket ki is fogom próbálni.

Most már tényleg nagyon nehezen ülök meg a fenekemen, ezért holnap reggel elindulok helyi erkölcsi bizonyítványért. Igen, egy kisebb vagyont költöttem az otthonira, meg arra, hogy az angol változatban kijöjjön ide, de akkor még nem tudtam, hogy ezt helyben is lehet intézni, és nem bírok már várni. Szóval reggel irány Floriana, a rendőr-főkapitányság, és ha szerencsével járok, akkor utána Pembroke, az elismertetős iroda. Annyira akarok már dolgozni, hogy nagyon. Reméljük, nem kell már sokat várnom.

Ma csak pár képet lőttem, ezeket felteszem nektek.