Férfiak

Írt egy bosnyák pasi, aki egy "külföldiek Máltán" jellegű oldalon bukkant rám, és megörült, mert egy településen élünk. Tök helyes, meg elsőre szimpatikus is volt. Elsőre. Beszélgettünk arról, ki mit sportol, ő nem sokat mozog, de mondta, hogy nyitott a javaslatokra. Beszélgettünk arról is, ki hova jár szórakozni, mondtam, én leginkább sehova, de visszautalva mondtam, nyitott vagyok a javaslatokra. Azzal búcsúztunk, hogy majd este beszélünk. Hazaértem az edzésről, láttam, hogy nem keresett, és úgy voltam vele, én ugyan többet pasinak nem írok, hogy adjon életjelet, már a nulladik pillanatban sem, mert írjon magától. Írt ő magától éjfélkor. Többször elmondta, mennyire szép vagyok, ami jólesik ugyan, de rossz jel. Aztán azt mondta, szerinte felesleges edzőterembe járni, egyedül is meg lehet oldani az edzést. Mondtam, a stepet nem annyira, és én azt nagyon szeretem*. Erre ő, hogy majd mutat ő nekem olyan programot, ami jobban fog tetszeni. Kérdeztem, mégis mi lesz az, erre ő, hogy azt majd meglátom. Erre én, hogy elég titokzatos. Erre ő, hogy a szép meg a titokzatos jó kombináció, tapasztalatból beszél.

Most kicsit csalódott vagyok, mert jó eséllyel ez a pasi is pont olyan, mint a többség. Nem mintha már most elkezdtem volna tervezni vele bármit is, csak szomorú, hogy tényleg nincs egyetlen normális példány sem, vagy legalábbis engem mindig a furák találnak meg. Akkor is, amikor kifejezetten nem akarok pasizni, csak egy kis békét szeretnék, pasimenteset. Milyen dolog már ez?

*Kb. 5000 Ft-nyi eurót kérnek egy padért, úgyhogy még az sem kizárt, hogy fogok venni. Mondjuk az kérdéses, hogyan jut haza, ha egyszer hazamegyek, de biztos azt is meg lehet oldani valahogy. Még holnap kipróbálok egy step órát, aztán ha nem tetszik, kedden még egyet egy másik helyen, de ha ezek nem jönnek be, tényleg veszek egy padot, amint lesz keresetem. A kb. 5000 Ft kb. három edzéssel visszajön, ha az átlagos napijeggyel számolok, szóval esetemben kb. másfél hét alatt. Nem hangzik rosszul. Kriszt sosem cserélném le, de nagyon hiányzik a step, és még addig kéne elkezdeni csinálni, amíg emlékszem a lépésekre meg a koreográfiákra.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai