Futás és edzés a szigeten

Megvolt az első máltai futásom. Tanulságos volt. Sliemában nem futunk este 6-kor, mert 1. megfulladunk a melegtől, 2. megfulladunk az ezer autó kipufogógázától, 3. lépni sem tudunk a rengeteg embertől. Úgyhogy futni majd reggel járok, amikor az emberek még alszanak, és még hűvös van. A térdem jól bírta, de azért brutális volt felfutni arra a néhány dombra, ami útba esett. Nem baj, majd belejövök. 3,5 km volt a táv, de lehet, hogy felér egy szigetkörrel, amennyi emelkedő van benne. 

Ma meg kipróbálunk egy edzőtermet Pannával. Nagyon kíváncsian vártam, és elég érdekes élmény volt. A lány, akihez mentünk, kedves meg aranyos, az órája a cím alapján brutálisnak tűnt, ehhez képest semmi sem volt. Voltak érdekes meg kreatív gyakorlatok, de nagyon kevés volt, és nekem a 10 perc bemelegítés mellett a 20 perc nyújtás enyhe túlzásnak tűnt, nem ehhez vagyok szokva. Meg aztán furcsán is tartotta a lány az órát, ezt Panna is így érezte. A zene semmi különös, ritmusa sem nagyon volt, a lány meg összevissza ritmusban ugrált, nagyon nehéz volt követni. Lehet, hogy még megpróbáljuk még ezen a helyen a kettlebellt, mert azt egy magyar pasi tartja, de közben nézelődünk tovább. Ebben a teremben az is fura, hogy nem túl olcsó, viszont külön jegy kell az órákra meg a gépekre, ami szerintem konkrétan rablás. Nem mintha otthon, az Astoriában olyan nagyon gyakran használnám a gépeket, konkrétan sosem volt még példa erre, de ha akarnám, használhatnám, és azért ez jó érzés.