27

Húsvét vasárnap ünnepeltük a 27. szülinapomat otthon. Nagyon jó volt! Ebédre szokásos módon ananászos csirkemell volt, mert mindig azt kérek, ha engem ünneplünk, valamint gyümölcstorta, amit apu sütött, ééééés a dédnagymamám receptje alapján készült csokitorta, amit anyu sütött, és amire kóstoláskor azt mondta, igen, ez olyan, mint a nagymama tortája volt gyerekkorában. Azért ezek értékek. Volt bontogatás is, kaptam csokit, könyveket, vicces, szétszedhetőm mágneses kiskutyát, valamint... egy okostelefont. Teljesen megdöbbentem, mert erre egyáltalán  nem számítottam. Tudni kell rólam, hogy ha megkérdezik tőlem, mit kérek ajándékba, nekem az a menetrendszerű válaszom, hogy meglepetést, és ez most sem volt másként. Anyuék pedig ezt találták ki meglepetésnek. Az elmúlt két napban ismerkedtem a telefonnal, és úgy érzem, jól megleszünk egymással. Már egy csomó mindent tudok róla, töltöttem rá appokat, állítottam be csengőhangot, ilyenek. Ma meg leballagtam a Telenorba, és megkértem a srácot, oldja meg nekem, hogy a régi számomat használhassam továbbra is. Nekem azért nem sikerült, mert a régi SIM lényegesen nagyobb, mint ami az új telefonba kell. A srác meg is oldotta, aztán még fóliát is rakott a képernyőre, sőt tokot is adott. (Ezeket is én kértem, nem tukmált semmit.) Szóval mától a régi telefonom nyugdíjba vonult, az okostelefon pedig szolgálatba állt.

Apu gyümölcstortája

Anyu csokitortája a gyertyaerdővel

A szülinapos

Matyi nagyon fáradt és nyűgös volt már a nap végén, ezért nem tudta eldönteni, akar-e locsolni, még akkor sem, amikor belengettem neki a jutalmat, a csokitojást. Sírdogált, nyűglődött, mondta, hogy el akarja mondani a verset, de nem meri. Végül is anyunak sikerült meggyőznie arról, hogy nem történhet baj, senki sem fog nevetni, semmi ilyesmi. Így aztán a gyerek fogta magát, és elmondta a verset. Megkapta a piros tojást, és aztán anyu még egy versre rávette őt. A képen az a pillanat látható, amikor Matyi a vers végére ért, és nagyon boldog és büszke volt, mint anyu, csak azért dörzsölgette a szemét, mert az álmosság nem múlt el :) Tündéri volt. Napi cuki.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai