Szomszéd-saga

Immáron nyolc hónapja kezdődött a lakásfelújítás. Az utcáról már gyönyörű a lakás, igaz, sokat nem látni belőle, mivel a másodikon van. De spotlámpák vannak a plafonon, csodaszépek az ablakok, szépséges a tapéta avagy a festés. Múlt héten ráadásul megérkezett egy vagon növény, el is morzsoltam egy könnycseppet, hogy végre végére értek a munkálatoknak, hiszen már a növényeiket is ideköltöztették. De nem. Azóta is szinte minden nap van némi fúrás-faragás meg kalapálás, például ma kb. négy órán át. Tegnap este ráadásul (3/4 12 körül, btw) nyitva volt az ajtó-ablak, ott voltak a munkások (ezt azóta sem értem, valaki magyarázza el), és azt láttam, hogy a gangra néző helyiségek még mindig úgy néznek ki, mint ahol robbantottak.

Szeretném tudni, a srác, akié a lakás, együtt van-e még a lánnyal, akivel elkezdték a felújítást, vagy a lány azóta már idegösszeomlást kapott, és elmenekült messzire. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem lehet ép ésszel kibírni. Az se könnyű helyzet, hogy fölöttük lakom, de hogy nyolc hónapon át tartson a lakásom felújítása, ezt elképzelni sem bírom, meg nem is nagyon szeretném. Gyilkos lehet, komolyan. Lassan megsajnálom őket.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai