Furcsa lakó

Múltkor egyszerre érkeztem haza egy nővel, akit még életemben nem láttam, de gyanítom, ő az ügyvédnő, aki az elsőn lakik és/vagy praktizál, ez nekem nem tiszta. Kinyitottam a belső kaput a csipogóval, erre ő nekiállt a kulcsával izélgetni a zárat, mire mondtam, hogy kinyitottam. Erre megvetően végigmért, elindult felfelé a lépcsőn, aztán hirtelen visszafordult, majd végtelenül lenéző hangon a következőt vágta hozzám:
- Megkérdezhetem, mi ez a sok fiatalember?
Nekem elkerekedett a szemem, köpni-nyelni nem tudtam. Azt már a közvetlen szomszéd is kérdezte, hogy ezek a lányok, akik járnak hozzám, diákok vagy barátnők, de fiatalember csak egy jár hozzám most már másfél hónapja, L., tehát nem is értettem a kérdést, meg azt sem, hogy mi köze a magánéletemhez. A nő látta a döbbenetet a fejemen, és átfogalmazta a kérdést:
- Miért van itt ennyi fiatal? Régen nem voltak ilyen sokan. Bérlők vagy mi?
Erre én:
- Hát, én öt és fél éve lakom itt.
- Ja, ja. A másodikon, ugye?
- Nem, a harmadikon.
- A harmadikon.
Ekkor értünk fel az elsőre, ahol mindenféle köszönés nélkül faképnél hagyott. A kérdésem a következő: Miért vannak ilyen faragatlan bunkó emberek? Meg akkor már még egy: Mi a baj a fiatalokkal?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai