Ma is anyuéknál voltam, és ma jöttek Katáék meg Dani. Daniról nem tudtam, úgyhogy neki nem is vittem ajándékot, jó volt. De nem az a haragvó típus, nevetett, és hajlandó volt rá, hogy hazafelé feljöjjön hozzám, hogy átadjam az ajándékomat. Sőt még a tévémet is összerakta, úgyhogy Hetty néni karácsonyát már azon néztem :)
Az ünnepi ebéd után, sőt igazából már közben a két kisfiú teljesen bepörgött, hogy menjünk bontogatni, és igazuk is volt, mert gyerekek, és a gyerekeknek a karácsony fókuszában a bontogatás áll. Igen ám, de Dani még nem volt ott, úgyhogy nem jöhetett a Jézuska. Valahogy túléltük mindannyian, míg eljött az ajándékozás ideje. És jó volt. Mindenki szépeket meg jókat kapott, úgyhogy mindenki örült :) Aztán a nap többi részében az új ajándékokkal játszottunk, illetve én beiktattam egy órányi alvást, mert teljesen készen voltam, de ez nem segített, sőt még rosszabb lett a helyzet. Nem gondoltam, hogy karácsony első napját gigantikus ásítozások közepette fogom tölteni :D
Karácsonyi áhítat :)
Végre bontogathatnak a gyerekek
Az idei év legjobb ajándékkísérőjét Katáék gyártották :) (Nem név volt az ajándékon, hanem egy szív alakú kivágásba beragasztották a címzett fényképét.)
Dani nagyon örül a hermelinnek, amit apu csinált neki. Ugyanezen hermelin alól aztán ráfolyt az olaj a sálamra meg a sapkámra, amikor nálam voltunk, és az még hagyján, hogy hogy fogom megmenteni őket, de hogy milyen hermelinszagúak lettek, és én mennyire nem szeretem a hermelint...
Apunak tegnap egy Neocube nevű játékot hozott a Jézuska, amiből én ma készítettem két szívecskét. Mert nálam tényleg minden szívecskés.
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
kezdődik itthon, aztán visszamegyek dolgozni, és feltehetőleg soha többet nem leszek már GYES-en. Ez némi szomorúsággal tölt el, meg rám is ijeszt, hogy az itthoni dolgokat most kell elrendezni, később talán már nem lesz időm munka mellett. Tomival úgy gondoltuk, két vagy három gyerekünk lesz. Ő viccesen szokta mondani, megnézzük, milyen a kettő, és, ha nagyon rosszak, akkor nem vállalunk harmadikat. Én gyerekkorom óta éreztem, hogy két lányom lesz, de lehetett volna szó harmadikról. Nem rosszak egyáltalán a hölgyek, de, ahogy mondani szoktam nekik, el lehet itt fáradni elég alaposan minden nap. Hiszti hiszti hátán, minden azonnal kell, a késleltetés gyakorlás alatt áll. Aztán vannak a remek ötletek, pl. ma, amikor fél kiló liszttel sikerült beteríteni a fél nappalit - oké, felsöpört utána a főkolompos, de engem eléggé lefárasztott a látvány, már csak azért is, mert sokszor elmondtam már, hogy nem főzhetnek játékból igazi hozzávalókkal az igazi fazékban. Szórakoztatás plusz házimunka,
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
Megjegyzések
Megjegyzés küldése