A tegnapi depi

és a mai düh után elérkeztünk arra a pontra, ahol nem is igazán tudok mit mondani, ezért jobb híján röhögök kínomban. Az nagyon gonosz lenne, ha megmondanám, pontosan mi váltotta ezt ki, ezért annyit osztok csak meg veletek, hogy egy üzenet, ami attól az embertől jött, aki a tegnapi mélységes mélységet is okozta. Mondjuk azt nem hinném, hogy akár a depit, akár a röhögést szándékosan akarta volna nekem. De ugye vannak helyzetek, amikor nem csak a szándék számít.

Az énekkar idején még egyszerre jelentkezett a depi meg a düh, csak a düh nagyobb mértékben, viszont az kellemes meglepetés volt, hogy a két héttel ezelőtti első alkalom után ma már sokkal jobban ment a móka, már nem éreztem úgy, mint az úszni alig tudó gyerek, akit bevágtak a mélyvízbe, pedig gyorsan megtanultunk még egy új dalt is a biztonság kedvéért. Így már hat számot adunk majd elő, nagyon izgalmas lesz. Még van egy utolsó alkalmunk meg egy főpróbánk, és most már szinte biztos vagyok benne, hogy ha itthon is éneklem a szólamomat, ami az alt, akkor nem lesz gond.


Ez az új dal. Ennek az éneklése közben nem lehet depisnek maradni.


Aztán az énekkar után, már itthon megérkezett ez az üzenet, ami egy csapásra kirántott az érzelmi trutyiból, és bár nincsenek illúzióim, mert nyilván vissza fogok még esni, de remélhetőleg olyan mélyre már nem, mint amilyen mélyen vasárnaptól máig voltam. Végül majd ez is lecseng.

Nagy jókedvemben vicces mémeket nézegettem jó fél órán át, és néhány gyöngyszemet meg is osztanék veletek.

Columbo ❤

A hétfői, havazás kiváltotta pánikra :)

Ez meg régi kedvenc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai