Cirkuszparádé és Az univerzum fényei
Két hete, október 5-én a Fővárosi Nagycirkusz megrendezte az első Cirkuszparádét. Ez abból állt, hogy az új műsor szereplői, emberek és állatok vegyesen átvonultak a Cirkusz elől a Hősök terére, majd vissza a Cirkusz elé, ahol mindenféle műsorszámok voltak. Én akkor jöttem haza, amikor sorra került a halálkerék. Csak úgy a betonon állították fel, innentől egyértelmű volt, hogy ha az artista leesik róla, összezúzza magát. A pasi majdnem leesett, sőt le is esett, de mivel profi, az esést valahogy ugrássá alakította, így talpra érkezett. Én ekkor úgy éreztem, ennyi elég is lesz, felejtsük el a halálkereket. De nem. Visszamászott, ráadásul ezúttal bekötött szemmel, és aztán megint majdnem leesett. Nem túlzok, tényleg nagyon-nagyon kevésen múlt. Engem ez annyira megviselt, hogy nem bírtam tovább ott maradni, haza kellett jönnöm.
Szerencsére estére kihevertem a sokkot, és vissza tudtam menni az új műsor premierjére. Nagyon-nagyon jó volt. Ha valaki életében csak egy cirkuszi előadást akar látni, akkor az ez legyen. Nagyon igényesen rakták össze, van benne mindenféle műsorszám. Most először még a bohóc sem idegesített, mert több volt a számaiban a humor, mint az idétlenkedés. A műsorvezetőt, Maka Gyuszit is kezdem megkedvelni, most például nem énekelt, viszont elsütött egy akkora poént, hogy majdnem leestem a székről. A pálmát mindenképpen a tavaly Arany Bohóc-díj nyertesei viszik, akik elefántháton hajtanak végre mindenféle akrobatamutatványokat. Lélegzetelállító, komolyan. Az meg aztán még csodásabbá tette az estét, hogy egy kivétellel mindenkinek minden elsőre sikerült, nem volt kellemetlen "próbáljuk meg még egyszer, harmadszor is". Én például sosem láttam még tökéletes zsonglőrszámot, de most a három srác, a Trio Sárközi egyetlen tagja sem rontott egyszer sem, egyetlen karikát és labdát sem ejtett le egyikük sem.
Teljes extázisban jöttem haza az előadás után, és arra gondoltam, hogy ha lesz következő életem, abban mindenképpen cirkuszi akrobata szeretnék lenni. Erre az életre tökéletesen megfelel, hogy angoltanár és műfordító lehetek, félreértés ne essék, de legközelebb a cirkuszt szeretném kipróbálni. Én beleszerettem a cirkuszba, ami vicces, ha belegondolok, mennyire nem jött be gyerekkoromban. Úgy látszik, van, amiben későn érek.
Fogják egymás "kezét" :)
Kunsztokat adnak elő a Hősök terén, és persze ott az igazgató. Nekem nagyon szimpatikus, hogy minden eseményen ott van, és mindig ott tűnik fel, ahol leginkább szükség van rá.
Szeretem az elefántot ❤ Nem tudom, miért szeretem, de szeretem.
Ettől akadtam ki. Mármint nem pont ettől, itt még nem akart leesni a bácsi.
Szerencsére estére kihevertem a sokkot, és vissza tudtam menni az új műsor premierjére. Nagyon-nagyon jó volt. Ha valaki életében csak egy cirkuszi előadást akar látni, akkor az ez legyen. Nagyon igényesen rakták össze, van benne mindenféle műsorszám. Most először még a bohóc sem idegesített, mert több volt a számaiban a humor, mint az idétlenkedés. A műsorvezetőt, Maka Gyuszit is kezdem megkedvelni, most például nem énekelt, viszont elsütött egy akkora poént, hogy majdnem leestem a székről. A pálmát mindenképpen a tavaly Arany Bohóc-díj nyertesei viszik, akik elefántháton hajtanak végre mindenféle akrobatamutatványokat. Lélegzetelállító, komolyan. Az meg aztán még csodásabbá tette az estét, hogy egy kivétellel mindenkinek minden elsőre sikerült, nem volt kellemetlen "próbáljuk meg még egyszer, harmadszor is". Én például sosem láttam még tökéletes zsonglőrszámot, de most a három srác, a Trio Sárközi egyetlen tagja sem rontott egyszer sem, egyetlen karikát és labdát sem ejtett le egyikük sem.
Az univerzum meg az ő fényei
I'm Loving Angels Instead (ez volt a zene, úgy értem)
Ebben a műfajban eddig ez tetszett legjobban. Konkrétan tökéletes volt.
Bohóc (a fura hajú, ő tényleg jó volt)
Szóval elefánt ❤
Elefántok és lovak hevernek a porondon
A szünetet is értelmesen töltöttem, és ez a kép kell itthonra.
A cirkusz
A cirkusz kicsit más felfogásban
Következő életemben ezt a hintázós mókát szeretném csinálni. Meg kötéltáncos is szívesen lennék.
Trio Sárközi. Nagyon profik.
Illuzionista. Ő is nagyon profi.
Néni fejjel lefelé. Körülbelül 6-7 percen át. És nem kapott agyvérzést.
Arany Bohóc-díj, nem véletlenül
Finálé
Teljes extázisban jöttem haza az előadás után, és arra gondoltam, hogy ha lesz következő életem, abban mindenképpen cirkuszi akrobata szeretnék lenni. Erre az életre tökéletesen megfelel, hogy angoltanár és műfordító lehetek, félreértés ne essék, de legközelebb a cirkuszt szeretném kipróbálni. Én beleszerettem a cirkuszba, ami vicces, ha belegondolok, mennyire nem jött be gyerekkoromban. Úgy látszik, van, amiben későn érek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése