Halálos iramban 6.

Még Tomi ismertetett meg a sorozattal, ami először nem tetszett, mert tök átlag akciófilmnek tűnt, és én az akciófilmeket nem szeretem. De aztán eljutottunk a Tokiói hajszáig, ami valami egészen elképesztően jónak tűnt a maga nemében, azóta is idézgetek belőle humoros beszólásokat. Ez itt a kedvencem.



Volt ugyan egy rész, talán a negyedik, ami valami kritikán alulira sikeredett, de sajnos az van, hogy ha rákapok egy sorozatra, akkor mindig megnézem a következő részt, akkor is, ha a legutóbbi borzalmas volt. (Ezért aztán például a Jégkorszak következő részét is meg fogom nézni, ha lesz neki, meg a Karib-tenger kalózaiét is, pedig mindkettő pocsék volt legutóbb.) Igaz, ez a hatodik rész már másfél hónapja kint van, de én csak most jutottam el odáig, hogy megnézzem a moziban. Ezeket a filmeket moziban kell nézni, csak mondom.


Nem tudom megmondani, mi az oka, de a száguldozó kocsik meg a verekedések boldogsághormont termelnek bennem. Csak ennek az egy filmnek az esetében, egyébként előbbi untat, utóbbi meg felidegesít és taszít. Nem tudom, mi van ebben a sorozatban, amitől ez más, mint a többi. (Vin Diesel? :P) Mondjuk a humor mindenképp sokat dob rajta.

Történet szempontjából én már mindjárt az elején elveszítettem a fonalat, ugyanis fogalmam nem volt (és nincs azóta sem), ki a fene ez a Shaw, az ellenséges csapat vezére, mikor ismertük meg az előző öt rész folyamán, és egyáltalán. Ha új szereplő, az lehet magyarázat, de akkor kicsit in medias res csap bele a lecsóba. Két és fél órán át üldözzük a gonoszt, meg igyekszünk családot egyesíteni, és közben nagyon csúnyán elbánunk a nettó két percet szereplő szerelmünkkel (ezen a részen kicsit felhúztam magam... férfiak), na meg azért van dráma is bőséggel, hogyne lenne. Az akciójeleneteknél nagyon rámentek a látványra, emiatt olyan megoldásokhoz folyamodtak időnként, amik láttán a közönség egy emberként visított a röhögéstől, nem pedig a szemét törölgette vagy az állát kapargatta össze a földről. Szóval rendkívül idétlen jelenetek is voltak ebben a részben. Meg idétlen karakterek is. Én például Hobbs nyomozó láttán mindig röhögőgörcsöt kapok. Nézzétek:
A bácsi képregényfigurára gyúrta magát. Kérdéseim: Hogy lehet így élni? Más is röhög most, vagy egyedül vagyok a jókedvemmel?


A legdurvább mindenképpen a film vége volt. Azt mondja, Tokió. Mondom, né' má', lesz még egy tokiói hajsza. Erre bevágják a Tokiói hajsza egyik utolsó jelenetét. Én meg itt kiestem. Akkor most a Tokiói hajsza óta nem lineárisan haladunk előre az időben? Hanem akkor hogyan? És most akkor mi van? Hazafelé ezen legalább fél órát törtem a fejemet, de nem tudtam megfejteni ezt a talányt. Egy módja lenne, mégpedig az, ha megnézném egymás után mind a hat részt, de az fix, hogy ez nem fog előfordulni, mert a franc sem fog kb. 12 órán át akciófilmet nézni, meg azért be kell látnom, hogy ennyire nem fontos ez a kérdés. Egy biztos: lesz hetedik rész is. Miért ne lenne? Amíg vesszük a mozijegyet, és amíg a színészek aláírnak, miért ne lenne? Csak azt remélem, hogy a következő részig szereznek új zeneszerzőt, vagy visszaszerzik a régit, mert ez a filmzene konkrétan értékelhetetlen. Arra nem akarok gondolni, hogy ezt is az eddigi zeneszerző követte el. Amennyiben mégis, akkor kiégett, és keresni kell helyette valakit, aki még lelkes.

Összegezném a tapasztalatokat. A Halálos iramban 6. részében (aminek eredetiben is rendkívül kreatív címe van: Furious 6, hűha!) van sok gyors autó, verekedés, humor, röhej, valamint egy követhetetlenül kusza történet. Ez így együtt 7 pont a 10-ből. És sajnos megyek a hetedik részre is, nyilván.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai