Kalandok séta közben

Tegnap délután majdnem elütött minket Marcival egy kocsi, amelyik egy egyirányú utcába hajtott be a rossz végén. Én meg ugye abba az irányba csak úgy a rend kedvéért szoktam nézni, mivel kint van egy bazi nagy behajtani tilos tábla, és feltételezem, hogy aki autót vezet, az ismeri a KRESZ-t. Így aztán nem is jutott el az agyamig, hogy ez most ide be fog fordulni, pedig de. Mondjuk nem is indexelt a hülyéje. És még ő mutogatott meg pofázott, az volt benne a gyönyörű. De gyorsan elcsitult, amikor feltűnt neki, hogy ő a hülye. Kitolatott az utcából rákvörös fejjel, aztán ment tovább.

Nem telt el tíz perc, és egy biciklis majdnem elütötte Marcit a parkban. Két okból nem lett végül baj. Egyrészt a kutya úgy félbehajtotta magát, mint egy vadászgörény, szóval kb. körbefolyta a bicikli kerekét, ami így nem ért hozzá. Másrészt a biciklis srác nyomott egy satuféket, és lepattant a bicikliről. Jófej volt, odajött megkérdezni, jól van-e a kutya, meg bocsánatot is kért. A kutya jól volt, hiszen ütközés nem volt, csak megijedt. Még mindig nem érti ezt a koncepciót, hogy dolgok kerekeken gurulnak nagy sebességgel, és akkor azok elé nem nagyon kell kikóvályogni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai