Beütött a nyár

Nem is jön edzésre senki. A második órán öten voltunk, öt törzsvendég, aki kb. mindig ott van. Ezért aztán K. megkérdezte, mit csináljunk. Az egyik lány javasolta, hogy masszírozzuk meg egymást, ketten arra szavaztunk, hogy legyen a második óra is step, a maradék két ember meg azt mondta, neki mindegy, csak valami jó legyen. K. végül úgy döntött, köredzést tart. Ez azt jelentette, hogy az első 20-25 percben, amikor súlyzózunk, most a teremben lévő hat embert párokba rendezte, felállított két-két padot három ponton, és mindegyik ponton más feladatot kellett csinálni, mindig 1 percen át. Szóval mindig mozgott mind a hat ember, csak három különböző dolgot csinált, és egy perc után mindig át kellett menni másik padhoz. Én K-val voltam párban, ezért többnyire egyedül csináltam a feladatokat, mert ő közben a többi lánynak segített (szólogatott be, hehe). Tök jó volt, sokkal gyorsabban eltelt az idő, mint általában.

Az óra végén még belefért az időbe egy negyed órás terhességtől és szüléstől elrettentő előadás is. Ennek csak egy részét hallottam, mivel eléggé lefoglaltak a saját gondolataim, meg aztán nem tudom, mivel lehetne engem elrettenteni a terhességtől meg a szüléstől, de valószínűleg nem az elrettentő előadás a módszer. A csapat esküvőre készülő tagjánál viszont átütő sikert ért el ez a negyed óra: a lány óra végén kijelentette, hogy neki ilyen áron nem kell gyerek, inkább örökbe fogad.

Mára is legyen edzős zene, ha már megtaláltam nagy nehezen:

I-I follow, I follow you deep sea, baby, I'll follow you

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai