Aktív reggel
Végül is a relaxáló fürdő után éjfélkor feküdtem. Most is felébredtem valamikor 3 körül, de ma vissza tudtam aludni. 7-kor viszont kivetett az ágy. Mit volt mit tenni, nem harcoltam ellene, megreggeliztem, fordítottam egy kicsit, aztán 9-kor elmentem futni. Úszni szerettem volna eredetileg, de az időjárás-előrejelző honlapok olyan rossz időt mondtak, hogy végül nem volt kedvem, mert utálok úszás után hajat szárítgatni, viszont ilyen időben nyirkos hajjal járkálni nem annyira jó ötlet. Futni is inkább polárpulcsiban mentem.
Már a Nyugatinál járt a villamos, amikor rájöttem, hogy nincs nálam bérlet. Már nem szálltam le, gondoltam, hátha azon a maradék két megállónyi távon nem jön ellenőr. Nem jött. Rövid bemelegítés után pulcsiban, a derekamra kötött széldzsekivel vágtam neki a szigetkörnek. A pulcsi nagyon rossz ötlet volt. Az időjárás-előrejelzés már megint jó nagyot tévedett, és a borongós-esős 11 fok helyett tűzött a nap, úgyhogy a táv negyedénél már olyan melegem volt, hogy alig kaptam levegőt. Végül két megállással, sok nyújtással sikerült körbeérni az 5,3 km-es körön 35 perc alatt. Egyúttal kiderült, hogy 35 perces a futózeném, úgyhogy már töröm a fejem, mit rakjak még abba az albumba.
Hazafelé már nem mertem felszállni a villamosra, mert úgy éreztem, annyira beparáztam ettől, hogy nincs nálam bérlet, hogy tuti jönni fog az ellenőr. Ha viszont jön az ellenőr, meg akar majd büntetni, amihez kell majd neki a személyim, ami szintén nincs nálam, úgyhogy vagy elhiszi, amit bediktálok, vagy rendőrt hív rám, és úgy éreztem, ez utóbbi akkora stressz lenne nekem, amihez most nincs idegem. Így aztán hazasétáltam. A Google térképe szerint ez 4,5 km, 56 perc alatt lehet megtenni. Én 50 perc alatt itthon voltam. Nem is ártott ez, az az igazság. Velem voltak a zenéim meg a gondolataim, úgyhogy egy pillanat alatt hazaértem, legalábbis úgy tűnt. Azt nem tudom, mennyire hálás ezért a tüdőm, mivel a nagykörúton jöttem végig, és a derekam már bejelentette, hogy neki ennyi elég is volt mára, de nekem most jobb.
Ha holnap is ilyen lesz a szörnyen rossz idő, és nem tudok rendesen aludni, akkor elmegyek úszni.
Már a Nyugatinál járt a villamos, amikor rájöttem, hogy nincs nálam bérlet. Már nem szálltam le, gondoltam, hátha azon a maradék két megállónyi távon nem jön ellenőr. Nem jött. Rövid bemelegítés után pulcsiban, a derekamra kötött széldzsekivel vágtam neki a szigetkörnek. A pulcsi nagyon rossz ötlet volt. Az időjárás-előrejelzés már megint jó nagyot tévedett, és a borongós-esős 11 fok helyett tűzött a nap, úgyhogy a táv negyedénél már olyan melegem volt, hogy alig kaptam levegőt. Végül két megállással, sok nyújtással sikerült körbeérni az 5,3 km-es körön 35 perc alatt. Egyúttal kiderült, hogy 35 perces a futózeném, úgyhogy már töröm a fejem, mit rakjak még abba az albumba.
Hazafelé már nem mertem felszállni a villamosra, mert úgy éreztem, annyira beparáztam ettől, hogy nincs nálam bérlet, hogy tuti jönni fog az ellenőr. Ha viszont jön az ellenőr, meg akar majd büntetni, amihez kell majd neki a személyim, ami szintén nincs nálam, úgyhogy vagy elhiszi, amit bediktálok, vagy rendőrt hív rám, és úgy éreztem, ez utóbbi akkora stressz lenne nekem, amihez most nincs idegem. Így aztán hazasétáltam. A Google térképe szerint ez 4,5 km, 56 perc alatt lehet megtenni. Én 50 perc alatt itthon voltam. Nem is ártott ez, az az igazság. Velem voltak a zenéim meg a gondolataim, úgyhogy egy pillanat alatt hazaértem, legalábbis úgy tűnt. Azt nem tudom, mennyire hálás ezért a tüdőm, mivel a nagykörúton jöttem végig, és a derekam már bejelentette, hogy neki ennyi elég is volt mára, de nekem most jobb.
Ha holnap is ilyen lesz a szörnyen rossz idő, és nem tudok rendesen aludni, akkor elmegyek úszni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése