Konyhatündér

Főzés előtt mindig ellenőrizzük, megtalálhatóak-e a szükséges hozzávalók a konyhánkban, ne emlékezetből dolgozzunk, ellenkező esetben úgy járunk, mint én, akinek akkor tűnt fel, hogy nincs is itthon kukorica, amikor bele akartam borítani a kajába. Persze nagy tragédia nem történt, elzártam a gázt az edény alatt, és lebattyogtam a lakástól három perc járásra található kisboltba, ahol is vettem kukoricát, de hát azért mégis. Később, mintegy tíz perc intenzív fejtörést követően arra is rájöttem, miért nem volt itthon kukorica, amikor azt a babbal együtt vettem meg pár hónapja, és a bab még megvan. Hát azért, mert egyszer átjöttek anyuék, hoztak alapanyagot a göngyölt májhoz, és mondtam, hogy kukoricát ne hozzanak a kukoricasalátához, mert az pont van itthon.

Azért szórakoztató az élet magammal.

(Kiegészítés 1: Nagyon finom lett a chilis bab, nehezen uralkodom magamon, hogy ne repetázzak.
Kiegészítés 2: Miután kétszer túrtam át a hűtőt kukorica után kutatva, a kaja elkészültekor kinyitottam harmadszor is, és azonnal szemembe ötlött az egy doboz kukorica, amiből nem lett kukoricasaláta, amikor anyuék itt voltak. Azt hiszem, reménytelen vagyok. Csak az vigasztal, hogy egy doboz úgysem lett volna elég, nagyon-nagyon kukoricásan szeretem a chilis babot.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai