Megjavult a nap

Azért tökéletesen illett hozzá az a záróakkord, hogy elmentem salsára - tánccipő nélkül. Hatalmas élmény ám csizmában táncolni, bizony mondom néktek. Ne próbáljátok ki, ha nem muszáj!

De a tánc boldogsághormont termel, ráadásul egyre több figurát tudunk, egyre ügyesebbek vagyunk, egyre szebben mutat, amit csinálunk. Az persze vicces, amikor egy srác tőből tépi ki a kezemet vezetés címén, egy másik nem tudja a lépéseket, de nekem sem hagyja, hogy jól lépjem, mert ő vezet (félig-meddig persze igaza van, de én nem bírom, hogy tudom, mit kéne csinálni, csinálnám is, és lefog, és nem engedi), a harmadik meg, szintén vezetés címén, jobbra-balra hajigál, hogy alig állok meg a lábamon. Egész órán fülig ért a szám.

És Esztivel egyszerre találtunk nekem egy nagyon jót, és aztán ő megsúgta, hogyan tudom könnyen-gyorsan megcsinálni, nem elbénázni. Úgyhogy kb. életemben először magamnak is fogok ajándékot gyártani a két kezemmel, igaz, már csak januárban. Ilyenem lesz:

Cirkuszos lámpa :) Csak én az alapot Eszti javaslata alapján boltban fogom venni. Nem fog egy ezresnél többe kerülni. Már alig várom, hogy világítson az asztalomon, ahol tanítani szoktam!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai