Még egy kis K.

Tegnap szinte könnyekig meghatódtam, amikor láttam, hogy az egyik kisfiának könyvet vett karácsonyra. Könyvet!!! Annyira örültem neki :)

Ma meg a levelezőlistán, amit a másik teremnek tart fenn, de valahogy én is rákeveredtem, szóvá tette, hogy 10 év után azért annál komolyabb búcsúztatásra számított, hogy elmegy 3-4-5 ember az órára, meg még három ír a listára, hogy hát szívfacsarás meg könnyek. Szerintem tök igaza van, nekem is rosszul esne, ha több évig tanítanék egy csoportot, és az utolsó órára mondjuk egy 5 fős csoportból bejönne egy ember, és még egy írna, hogy ő amúgy nagyon sirat. És akkor megérkezett az első válasz a jogos panaszára: "Jaj, K., te mindig elégedetlen vagy :)" Azt a mindenit! Azért van itt ész meg empátia :O

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai