Szekszárd
Ugyanaz a konferencia volt ez, mint tavaly augusztusban. Gyermekírók és Illusztrátorok Szekszárdi Tanácskozása, ezen a címen fut. Az idei volt a huszonegyedik, szóval nem mai csirke már ez a program sem. Vannak róla képek, néhányon én is rajta vagyok, mind fenomenális, kivéve ez, amin tökre tetszem magamnak. (Most az, hogy a többiek nem feltétlenül szeretik magukról ezt a képet, nem lényeges. Most önző vagyok, és kész.)
Idén nem tartottam előadást, mert csak az első napon voltam ott, és az előadásokat a másodikra szervezték. Teljesen más volt a program felépítése, mint tavaly, de nagyon érdekes és nagyon jó volt, tetszett.
Reggel busszal vittek le minket Szekszárdra a Keletitől, ami nagyon szuper, tavaly még egyénileg kellett megoldani az utazást, ami kicsit macerásabb volt, bár mindenki megoldotta és túlélte. Az meg egy dolog, hogy a busz a meghirdetettnél fél órával érkezett meg a pályaudvarhoz, és fél órával később is indult. Ez utóbbinak az volt az oka, hogy külföldi vendégeket is hívtak a szervezők, konkrétan a visegrádi négyek vettek volna részt a konferencián, de végül "csak" a lengyel és cseh írónő és illusztrátor érkezett meg, a szlovákok elvesztek az éterben. (Később kiderült, hogy el sem indultak, mert egyikük megbetegedett, de erről persze nem lehetett előre szólni, csak valamikor délután, amikor már köszöntük, észrevettük, hogy nem jöttek. Furák az emberek.)
Sajnos a csúszás miatt minden borult, így a programok egy része elmaradt. Az volt a terv, hogy néhány író és illusztrátor elmegy szekszárdi iskolákba rendhagyó irodalomórát tartani, de mivel késtünk, több iskola nem tudta már megoldani, hogy később mehessenek a vendégek, úgyhogy többeknek kénytelen volt azt mondani a szervező, hogy elmarad az órájuk. Őket sajnáltam, főleg azt a nagyon szimpatikus lányt, aki még a körmét is vidámra festette, annyira készült rá, hogy gyerekek közé megy.
Amíg a néhány szerencsés megtartotta az irodalomóráját a város különböző pontjain, a többiek részt vettek a kiállítás megnyitóján. Milyen kiállítás? Ez az egész konferencia egy projekt lezárásaként jött létre. A projekt keretében a négy országból felkért gyermekírók írtak egy-egy mesét, és egy (vagy több) másik országból származó illusztrátor rajzolt a meséjükhöz. Ezeket a meséket az illusztrációkkal együtt aztán kitették a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Karának aulájába, ami azért jó hely erre, mert ott folyik a tanítóképzés, vagyis csupa olyan ember fordul meg ott, aki gyerekekkel szeretne foglalkozni. A megnyitón volt beszéd, kicsi gyerekek citeráztak, és nagyon cukin izgultak a fellépésük előtt és alatt, és volt ének is: egy nő mind a négy ország nyelvén elénekelt egy-egy népdalt, ami nagyon jó ötlet volt és szép gesztus is. Sajnos nem volt idő rá, hogy az összes kitett mesét elolvassam (mindegyik kint volt az eredeti nyelven és magyarul), de Csilla, a szervező azt mondta, felkerülnek majd ezek a netre, meg bekerülnek az újságba is (Csodaceruza), hát, tűkön ülök, mert amit olvastam, az mind nagyon érdekes és igényes volt. Ilyenkor tökre sajnálom, hogy nem tudok mesét írni.
Ezután következett az ebéd. Ebédnél azzal a csapattal ültem, akikkel addig is "lógtam". Közülük két nővel már eleve együtt is utaztam, mármint együtt ültünk és sokat beszélgettünk, mindketten írók, aztán csatlakozott még két férfi, akiket ezek a nők korábbról ismertek, egyikük szerkesztő egy gyerekkönyvkiadónál, a másikukat mondjuk nem tudom, szégyelljem magam. Jó hangulatban telt az ebéd, aztán következett a nap talán legérdekesebb pontja: beszélgetés a meghívott országok íróinak és illusztrátorainak részvételével a gyermekirodalom helyzetéről az egyes országokban. A tanulság röviden annyi, hogy máshol is olyan rossz, mint itthon, esetleg még rosszabb. Az például elég kemény, amikor egy köztársasági elnök közli, hogy felesleges a kultúrára költeni, mert az nem fontos. Tudom, nálunk is elhangzott ilyesmi, nálunk miniszter szájából, az is elég kemény. A legjobb része ennek a beszélgetésnek az volt, hogy a lengyelek és a csehek is hoztak vagy egy tonna gyerekkönyvet a saját országukból, és ezeket a végén meg is lehetett nézegetni. Engem olyan melegséggel töltött el, hogy amikor bejelentette a szervező, hogy most meg lehet tekinteni a könyveket, egyszerre mintegy húsz ember rohamozta meg az asztalt, amire kitették a könyveket, és nagy tolakodás meg egymás kezéből kikapkodás alakult ki, és mindenki minden könyvet megnézett, hiába nem értett belőle egy kukkot sem. Az egyik férfi a csapatból meg is jegyezte, amikor ezt az érzést megfogalmaztam, hogy hát még jó, hogy, hiszen a szakma van itt. Persze tudom én is, de akkor is olyan jó ilyet látni, legalább néha!
Ezután sajnos el kellett jönnöm :( De nagyon sok élménnyel gazdagodtam, és sok újdonságot is megtudtam. Amit ezek közül nektek is javasolnék böngészésre, az az Író Cimborák honlapja, meg az Illusztrátor Pajtásoké, azon belül is az ő projektjük, ami szerintem hatalmas ötlet, és döbbenetesen jó eredmények születtek: fogták egy híres költő híres versét, odaadták egy illusztrátornak, aki rajzolt hozzá, a képet odaadták egy írónak/költőnek, hogy írjon róla verset, a verset odaadták egy újabb illusztrátornak, hogy rajzoljon hozzá, a képet odaadták egy újabb írónak/költőnek, hogy írjon hozzá verset, majd ezt az egész láncot feltöltötték a honlapra. Imádom, és erősen bízom benne, hogy lesz még folytatás, mert nem tudok betelni vele. Tessék, gyönyörködjetek ti is: http://illusztratorpajtasok.blogspot.hu/search/label/L%C3%A1ncreakci%C3%B3 (Meg persze egy csomó szuper dolog van még mindkét oldalon, például nekem nagyon tetszik a Bruni nyaral című mese.)
Szóval megérte ott lenni. Nagyon megérte.
Idén nem tartottam előadást, mert csak az első napon voltam ott, és az előadásokat a másodikra szervezték. Teljesen más volt a program felépítése, mint tavaly, de nagyon érdekes és nagyon jó volt, tetszett.
Reggel busszal vittek le minket Szekszárdra a Keletitől, ami nagyon szuper, tavaly még egyénileg kellett megoldani az utazást, ami kicsit macerásabb volt, bár mindenki megoldotta és túlélte. Az meg egy dolog, hogy a busz a meghirdetettnél fél órával érkezett meg a pályaudvarhoz, és fél órával később is indult. Ez utóbbinak az volt az oka, hogy külföldi vendégeket is hívtak a szervezők, konkrétan a visegrádi négyek vettek volna részt a konferencián, de végül "csak" a lengyel és cseh írónő és illusztrátor érkezett meg, a szlovákok elvesztek az éterben. (Később kiderült, hogy el sem indultak, mert egyikük megbetegedett, de erről persze nem lehetett előre szólni, csak valamikor délután, amikor már köszöntük, észrevettük, hogy nem jöttek. Furák az emberek.)
Sajnos a csúszás miatt minden borult, így a programok egy része elmaradt. Az volt a terv, hogy néhány író és illusztrátor elmegy szekszárdi iskolákba rendhagyó irodalomórát tartani, de mivel késtünk, több iskola nem tudta már megoldani, hogy később mehessenek a vendégek, úgyhogy többeknek kénytelen volt azt mondani a szervező, hogy elmarad az órájuk. Őket sajnáltam, főleg azt a nagyon szimpatikus lányt, aki még a körmét is vidámra festette, annyira készült rá, hogy gyerekek közé megy.
Amíg a néhány szerencsés megtartotta az irodalomóráját a város különböző pontjain, a többiek részt vettek a kiállítás megnyitóján. Milyen kiállítás? Ez az egész konferencia egy projekt lezárásaként jött létre. A projekt keretében a négy országból felkért gyermekírók írtak egy-egy mesét, és egy (vagy több) másik országból származó illusztrátor rajzolt a meséjükhöz. Ezeket a meséket az illusztrációkkal együtt aztán kitették a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Karának aulájába, ami azért jó hely erre, mert ott folyik a tanítóképzés, vagyis csupa olyan ember fordul meg ott, aki gyerekekkel szeretne foglalkozni. A megnyitón volt beszéd, kicsi gyerekek citeráztak, és nagyon cukin izgultak a fellépésük előtt és alatt, és volt ének is: egy nő mind a négy ország nyelvén elénekelt egy-egy népdalt, ami nagyon jó ötlet volt és szép gesztus is. Sajnos nem volt idő rá, hogy az összes kitett mesét elolvassam (mindegyik kint volt az eredeti nyelven és magyarul), de Csilla, a szervező azt mondta, felkerülnek majd ezek a netre, meg bekerülnek az újságba is (Csodaceruza), hát, tűkön ülök, mert amit olvastam, az mind nagyon érdekes és igényes volt. Ilyenkor tökre sajnálom, hogy nem tudok mesét írni.
Ezután következett az ebéd. Ebédnél azzal a csapattal ültem, akikkel addig is "lógtam". Közülük két nővel már eleve együtt is utaztam, mármint együtt ültünk és sokat beszélgettünk, mindketten írók, aztán csatlakozott még két férfi, akiket ezek a nők korábbról ismertek, egyikük szerkesztő egy gyerekkönyvkiadónál, a másikukat mondjuk nem tudom, szégyelljem magam. Jó hangulatban telt az ebéd, aztán következett a nap talán legérdekesebb pontja: beszélgetés a meghívott országok íróinak és illusztrátorainak részvételével a gyermekirodalom helyzetéről az egyes országokban. A tanulság röviden annyi, hogy máshol is olyan rossz, mint itthon, esetleg még rosszabb. Az például elég kemény, amikor egy köztársasági elnök közli, hogy felesleges a kultúrára költeni, mert az nem fontos. Tudom, nálunk is elhangzott ilyesmi, nálunk miniszter szájából, az is elég kemény. A legjobb része ennek a beszélgetésnek az volt, hogy a lengyelek és a csehek is hoztak vagy egy tonna gyerekkönyvet a saját országukból, és ezeket a végén meg is lehetett nézegetni. Engem olyan melegséggel töltött el, hogy amikor bejelentette a szervező, hogy most meg lehet tekinteni a könyveket, egyszerre mintegy húsz ember rohamozta meg az asztalt, amire kitették a könyveket, és nagy tolakodás meg egymás kezéből kikapkodás alakult ki, és mindenki minden könyvet megnézett, hiába nem értett belőle egy kukkot sem. Az egyik férfi a csapatból meg is jegyezte, amikor ezt az érzést megfogalmaztam, hogy hát még jó, hogy, hiszen a szakma van itt. Persze tudom én is, de akkor is olyan jó ilyet látni, legalább néha!
Ezután sajnos el kellett jönnöm :( De nagyon sok élménnyel gazdagodtam, és sok újdonságot is megtudtam. Amit ezek közül nektek is javasolnék böngészésre, az az Író Cimborák honlapja, meg az Illusztrátor Pajtásoké, azon belül is az ő projektjük, ami szerintem hatalmas ötlet, és döbbenetesen jó eredmények születtek: fogták egy híres költő híres versét, odaadták egy illusztrátornak, aki rajzolt hozzá, a képet odaadták egy írónak/költőnek, hogy írjon róla verset, a verset odaadták egy újabb illusztrátornak, hogy rajzoljon hozzá, a képet odaadták egy újabb írónak/költőnek, hogy írjon hozzá verset, majd ezt az egész láncot feltöltötték a honlapra. Imádom, és erősen bízom benne, hogy lesz még folytatás, mert nem tudok betelni vele. Tessék, gyönyörködjetek ti is: http://illusztratorpajtasok.blogspot.hu/search/label/L%C3%A1ncreakci%C3%B3 (Meg persze egy csomó szuper dolog van még mindkét oldalon, például nekem nagyon tetszik a Bruni nyaral című mese.)
Szóval megérte ott lenni. Nagyon megérte.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése